A Soroksári út és az Illatos út sarkán elterülő nagyméretű saroképület 1910 és 1913 között, Bárczy István budapesti főpolgármester nagyszabású iskolaépítési programjának keretében épült elemi iskolának (az utolsó békeévekben e programnak köszönhetően a főváros 55 alsófokú oktatási intézménnyel gyarapodott). Tervezője Fleischl Róbert volt, az első tanítási év 1913 szeptemberében kezdődött. A harmincas években polgári leányiskola is működött benne, a szocialista korszakban volt általános iskola, fiúkollégium, a hetvenes évek végétől pedig építőipari szakközépiskolaként működött. Ez a szakközépiskola alakult át a későbbi években a jelenlegi oktatási intézménnyé, 2008 szeptembere óta Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskolának nevezik, ahol érettségi utáni szakképzést is nyújtanak. Jaschik Álmos (1885-1950) sokoldalú iparművész, pedagógus, szakíró volt, az általa alapított és vezetett grafikai iskola növendékei közé tartozott többek között Kovács Margit és Pierre Székely is (hogy csak két szobrászt említsek a tucatnyi nagy név közül).

Még érdekesebb a körülbelül 80 cm-es kerítésdíszítő szobrokat készítő művész, Vedres Márk (1870-1961) személye, akinek ez mindössze a második Szoborlapon látható alkotása, s ha csupán az elsőből, az angyalföldi Tahi úton álló Béke-kútból indulunk ki, őt és működését illetően a két mű közötti félévszázados távolság miatt könnyen másfajta következtetésekre juthatunk, mint amire a művészettörténet jut. Vedrest általában korszakjelző művésznek tartják - fiatalabb korában a Nyolcak elnevezésű festőcsoport vonzáskörében működött, évtizedeken át élt külföldön (több köztéri szobra áll állítólag ma is külhonban), idősebb korában is megőrizte művészetének jellegzetes neoklasszicista eredetét - mindez kisplasztikai munkásságából látható igazán jól, de ha lehántjuk róla a korban szinte kötelező 'béke'-éthoszt, a posztumusz, a művész halála utáni évben felállított monumentális Béke-kúton is egyértelműen látszanak ezek a bizonyos neoklasszicista vonások.

Az itt látható kétszer két szobor az épület alapfunkciójának megfelelő allegóriát jeleníti meg, utalva arra a társadalmi mozgásra, amely a vidéki Magyarországról a fővárosba tartó és ott szakmát tanulni akaró gyerekek tömegeiben testesült meg. Sajnos, az épület és maguk a szobrok is inkább rossz állapotban vannak, állapotukat nem is annyira a rongálás, mint az időjárás viszontagságai között eltöltött száz év idézte elő. Remélhetőleg lesz egyszer alkalom a felújításukra, hiszen az épület kerületi védettséget élvez. Adalékként külön is feltüntetem a Nyugat 1917-i évfolyamában megjelent képeket, melyek közül az első a fenti négy szobor egyikét mutatja meg.

Források:
Az iskola honlapja http://www.jaschikmuveszeti.hu/
Ráday Mihály Jelenetek a pesti utcán c. képeskönyvének adattára
Ády Picasa albuma egy Vedres Márk életművével foglalkozó 1978-as Budapest folyóirat-cikkről: https://picasaweb.google.com/117841927028824040446/BudapestFolyoiratCikk19783Vedres?feat=directlink
Nofre T. blogja Vedres Márk életműkatalógusáról: http://nofre-retro.blogspot.com/2010/05/vedres-mark-emlekkiallitasa-1962.html