Magyar Zoltán (Budapest,1953) kétszeres olimpiai bajnok tornász, visszavonulása után sportvezető, civil foglalkozását tekintve állatorvos (egyetemi tanulmányait sportkarrierje befejezése után végezte). Lólengésben kétszer (Montreal 1976, Moszkva 1980) nyert olimpiai bajnoki címet, háromszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok, a hetvenes évek közepétől aktív pályafutásának végéig a szer legyőzhetetlen mestere. A Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoka. Nevéhez fűződik a 'Magyar vándor' elnevezésű tornaelem, melyet edzőjével, Vígh Lászlóval találtak ki (a tornász testével körbeforogva úgy lépeget végig a szeren, hogy középen megtámaszkodik a kápa két fogódzója közötti területen, miközben lába nem érinti a szer egyetlen pontját sem). Aktív sportpályafutásának befejezése után alelnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a Magyar Olimpiai Akadémiának, elnöke a Magyar Tornaszövetségnek. Több állami kitüntetés tulajdonosa. 2012. május 19-én az International Gymnastics Hall of Fame (IGHOF) halhatatlanjává avatták. A magyar tornászok közül korábban Keleti Ágnes és Ónodi Henrietta kapta meg ezt az elismerést.

Az FTC népligeti sportcentrumában, az uszoda mögötti részén, a sétányon található a szobor, amit 1999-ben, az FTC 100 éves jubileumának alkalmából avattak fel.

---