'2012. február 4-én ismét úsztam a Dunában, szeretett városomban, Vácon, immár 15 éve.' (Schirilla György)

'Országunk kulturális öröksége, ezen belül szeretett városunk, Vác is rengeteg érdekességgel szolgálhat.' (Tourinform)

'34–21, azaz 13 góllal verte hazai környezetben a szeretett csapatunk, a Váci NKSE a DVSC-t,' (Váci NKSE szurkolói klub)

'Történelmünk eggyé vált szeretett hazánk történelmével, hisz Vác püspöki székhely, melyet államalapítónk, Szent István hozott létre.' ('dunakanyar régió' Molnár)

'Bizonyára Önöknek is feltűnt, hogy szeretett városunk főterén levő harangjáték óránként egy Big Benhez hasonló dallamú BBC szignált muzsikál, épp ugyanúgy, mint a londoni, veresegyházi, a Bukarest Otopeni repülőtéri, avagy sanghaji modern harangjátékok.
Nos, ha mi angolok lennénk és városunk a Temze folyó partján épült volna, ez még el is menne.
Azonban hazánkban Bartók Béla, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc és hasonló zenei nagyságok szülőföldjén, ráadásul ősi püspöki székhelyű városunkban kicsit nevetségesnek és szánalmasnak tűnik ez az óránkénti 'zenei multikulti'.
Sokkal felemelőbb, jobban illő lenne Vác városához, ha a harangjáték óránként a Boldog Asszony Anyánk első strófáját kongatná!
Ez nem pénz, hanem odafigyelés kérdése, hiszen 2 perc alatt átírható a harangjáték programja. Szívesen segítünk, ha nincs ember!'
(Gulyás Gábor és a váci belvárosi lokálpatrióták)

Az idézett felsorolásból kitűnik, hogy Vác városát és ami váci, azt sokan, sokféleképpen szeretik, mert lehet szeretni.

Az én szeretett Vácom 'hatalmas' pályaudvarát, a Széchenyi (vasúti) utcáját, a Fehérek templomát, az előtte lévő forgalmas terét, elefántos cégérét, a mellette levő piacát, a téren lévő kórházát, Duna-partját, dómját, búcsúját, a Hétkápolna forrásait mutatta be nekem gyermekkoromban. Aztán iskoláit. Később én mutattam be menyasszonyomnak, még később már ketten gyermekeinknek szeretett városomat.

Kovács Margit is szeretve formázta meg 'képén' a dómot, a piarista Szent Anna-templomot, a 'tanácsházát', a városát szerető polgárpárt, talán a 'Hegyest', a Dunát a ligeterdejeivel, a Vácot szeretők kedvére és az új művelődési ház díszítésére, anno 1975-ben.

A samottos-agyagos anyag barnasága uralja a képet. A szeretett várost figyelő, azt egymásnak bemutató pár a Duna túlpartjáról, talán a Pokol-szigetről tekint át a folyó kékségén a város épületeire.