Gyarapodott a család. Elmentem látogatni, ahogy illik. Igaz, a pirinyót kevéssé láthattam, mert aludt, a kórteremben látogatás nincs, nem háborgattuk.
De szobor itt is volt! Hamar kiderült, hogy a kórház, ill. a szülészeti részleg talán egyetlen képzőművészeti alkotása éppen ezen az emeleten látható, a lépcsőfordulónál kialakított társalgóban.

A szobor témáját tekintve a legjobb helyen van. Anyagát szemre állapítottam meg, de az is lehet, hogy állagmegőrzés céljából le is festették az idők folyamán. A tévedés jogát fenntartom.
A szobor története sem ismert, de szerencsére a szignó és az évszám jól látható.
A valamikori MÁV Kórház új épületét 1982-ben építették és adták át http://www.pannonproject.hu/kozepuletek/12/MaV_Korhaz-Budapest funkciójának. Akkor kerülhetett ide a kis szobor. A jelzett dátum és e-között az időpont közötti 'előélete' kibogozhatatlannak tűnik. Lehet, a korábbi szülészeti osztályon 'lakott' - de annak építési /létesítésének/ dátumát nem tudom.

Ha belegondolok, több, mint száz éves! Az örök témát dolgozza fel, a szeretetteljes mozdulatot mutatja, az anya és a csecsemő bensőséges viszonyát adja vissza - az összetartozás olyan szintjét, amit talán csak ebben a helyzetben lehet elképzelni.

Nem mondom, hogy vitathatatlanul jó az elhelyezés. Mindenesetre az anya feje fölött látható, piros 'Dohányozni tilos' táblát kihagytam a kompozícióból. A fényviszonyok sajnos adottak voltak - kinn sötétlő szmog...