A város forgalmas sétálóterén felállított, sokakat meglepő térkompozícióról igy vall a Nagyváradon élő fiatal alkotó: 'elsődlegesen azt szeretném tudomására hozni a nagyközönségnek, városom lakóinak, hogy egy kompakt, áthatolhatatlan (vagy legalábbis annak tűnő) területen csak úgy, egyszerűen át lehet suhanni. Ennek talán az lenne a tanulsága, hogy minden megoldható. Végül is egy millenniumi emlékmű, azt hiszem, benne van minden. Az egyik évezredből a másikba, egyik térből a másikba való áthatolás, az életből a halálba… A ló meg az a „jármű' egyes mitológiákban, aminek segítségével az élő meg a holt világ között közlekedni lehet, ezért volt elterjedt szokás egyes népcsoportoknál, hogy a lovat a lovassal együtt temették el'. (Forrás: Hargita népe).