Jásd legfőbb nevezetessége a településtől délre található Szentkút, a legrégibb magyar búcsújáró hely. Az 1845. évi kanonika vizitációs okmány szerint már ekkor is több, mint 600 éves volt. A legenda szerint Péter remete itt vezekelt bűne miatt, és a szárazság miatt kiszáradt a patak, melynek vizét itta. Álmában megjelent Szűz Mária, aki megmondta, hol keressen vizet, hol ásson. Péter talált is vizet, és a forrás vize csodát tett, mikor egy odaérkező sánta ember meggyógyult.

A zarándokhely a Jásdon 1164-ben alapított Szent György bencés apátság szerzeteseinek gondnoksága alá tartozott 1543-ig, a törökök terjeszkedéséig. A törökök lerombolták az apátságot és a zarándokhelyet is. A török idők után mindössze egy fa kápolna állt itt. 1825-től építették a mai kápolnát, melynek anyagi fedezetét gróf Zichy István biztosította. A kápolnát 1837. augusztus 6-án szentelték fel. A terméskő alapú szentkutat 1934. szeptember 12-én áldották meg (Faller Jenő bányamérnök tervezte).

Szentkút ma egy szabadtéri miséző hely kálváriával. A kálvária és a szembemiséző oltár (almádi mészkőből) 1961-1980 között épült.

A szembemiséző oltár mögött álló hat méter magas Mária-szobrot Braun János faragta ki bolgár mészkőből. Az alkotás 1972-ben készült. Valószínűleg ekkor került felállításra is. A szobor hátoldalán levő jelzet: Braun J. 1972.

Az alkotás valóban hihetetlen méretű. Körülbelül egy méter magas posztamensen áll a hat méter magas karcsú nőalak. A szobor környezete rendezett, előtte vázában friss virágokat találtam.

Ha szemben állunk az alkotással, tőle jobbra található a kápolna és a szentkút, balra Lourdes-i Szűz Mária, illetve a 14 stációból álló kálvária.

---