Csíkszereda központjában a Majláth Gusztáv Károly téren 2004-ben a városnapok alkalmával leplezték le a jelentős érdemeket szerzett erdélyi püspök emléktábláját.
Majláth, a Baranya megyei Bakócán született 1864-ben, grófi családban. Budapesten, Bécsben és Strassburgban tanult, előbb jogot, majd teológiát. Esztergomban szentelték pappá 1887-ben. 1894-től Komáromban volt plébános. Új iskolát építtetett, megalapította a katolikus legényegyletet. 1897-ben előbb erdélyi segédpüspökké nevezték ki Lönhart Ferenc püspök mellé, majd ennek halála után, még ugyanabban az évben megyéspüspök lett Gyulafehérvárott.
Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését. Magán és püspöki jövedelméből főleg a középiskolákat vette gondjaiba, melyekben a jövő vezető rétege nevelkedett.
1919-ben mozgási szabadságát korlátozták: megtiltották, hogy lakását elhagyja, és látogatókat fogadjon. 1925-ben a kisebbségi egyezmény állandó megsértése miatt panasszal fordult a Nemzetek Szövetségéhez. Amikor Románia diplomáciai kapcsolatba lépett a Szentszékkel, a román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, amik hátrányosan érintették volna az erdélyi magyar hívőket (például Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni). Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmazott meg. A román hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus jogaiért és a magyar iskolákért.
1935-től haláláig Budapesten ápolták, 1936-ban egészségi okokból visszavonult hivatalából. 1938-ben lemondott a püspökségről. Ugyanebben az évben XI. Pius pápa címzetes érsekké nevezte ki. 1940-ben hunyt el Budapesten. A Regnum Marianum templomban temették el. A templom 1951-ben történt lerombolásakor földi maradványait titokban az egyetemi templomba vitték át.

---