Az egri Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola és Kollégium szoborparkjának harmadik felállított darabja Bárány Róbert mellszobra. Ezzel elárultam az alcímben/alternatív névben megadott római számok titkát: ezek a felállítás rendjére vonatkoznak. Az első négy szobor, ahogy az elején említettem, Farkas Pál műve, ezeknél a műlistákban szabatosan ott szerepel a felállítási év. A következő nyolc szobor azonban, Kampfl József munkájaként, mind nagyjából egy időben, 2000-ben készült el. Ezek időbeli sorrendjére Kampfl mester egyik nyilatkozatát tekintettem mérvadónak, aki ebben a sorrendben sorolta fel a szobrokat, ahogy itt feltüntetem. Az utolsó két szobornál, melyeket a kis park 2000-ben lezajlott felavatása után állítottak fel, szintén Kampfl József műveiként, az évszám és a sorrend újra egyértelmű.

Őszintén szólva az orvosi-fiziológiai Nobel-díjat 1914-ben elnyerő Bárány Róbert esetében éreztem a leglégneműbbnek a magyar szálat - édesapja, Bárány Ignác még jóval az ő születése előtt hagyta oda Várpalotát és telepedett le Bécsben, dolgozott ott banktisztviselőként, vette el egy prágai történész már Bécsben élő lányát, majd született e frigyből hat gyermek, közülük a legidősebb, Róbert 1876-ban. (Apjának testvére, József 1890-ben Kecskeméten lett rabbi.) Róbert dédunokája, Anders Bárány, maga is fizikus, egyben a Svéd Fizikai Társulat elnöke, valamint a fizikus Nobel Bizottság titkára 1996-ban adott egy interjút a Fizikai Szemlének, és ebben ő elképzelhetőnek tartotta, hogy Bárány Róbert csekély mértékben érthetett magyarul (csak apja, Bárány Ignác beszélhetett így hozzá, de Róbert születésekor már hosszú ideje ő sem használta a magyar nyelvet). Ám Bárány kapcsolatokat Magyarországgal és a magyar tudományos körökkel nemigen ápolt (ha eltekintünk attól, hogy 1928-ban Uppsalában állást ajánlott az ő területével határos kutatásokat végző, fiatal Békésy Györgynek, amit ez utóbbi a kemény svédországi telekre hivatkozva utasított vissza), magyarországi rokonaival nem találkozott, és idővel Ausztriát is odahagyta. Uppsalában telepedett le, kutatásait és oktató munkáját ott folytatta, egészen 1936-ban bekövetkezett haláláig. Mindenesetre forrásaim (még azok is, melyek Polányit, Zsigmondyt vagy Wieselt kihagyják a felsorolásból) és ez a kis emlékparkocska is a magyar származású Nobel-díjasok között tartja számon Bárány Róbertet.