Ezzel a különleges térplasztikával Mosonmagyaróvár negyedik első világháborús emlékművéhez érkezünk - ezt az emlékművet az első világháborúban elesett 42 gazdász hősi halott emlékére állították, az egykori Gazdasági Akadémia főépületeként szolgáló magyaróvári vár főbejáratával szemben. A térplasztika különlegességét az adja, hogy a központjául szolgáló kő nem kiemelkedik, hanem sajátos elhelyezésével belesimul térbeli környezetébe, és új proxemikai jelentést ad 'lent' és 'fent' fogalmainak. Kifejezetten figyelemre méltó, saját korában újszerű, modern műalkotás.

Az 1937-es felállítás óta és az 1945 utáni évtizedekben az emlékmű állaga meglehetősen leromlott, s az Óvári Gazdászok Szövetsége 2008-ban végül felújíttatta az emlékművet. Pillanatnyilag kiváló állapotban van, az emlékmű középrészébe ültetett fa pedig megintcsak többletjelentést ad, hiszen elgondolkodtat élet és halál viszonyáról. Hozzátöltöttem egy archív képet a Fortepan gyűjteményéből, ezen az is látszik, hogy a fa (illetve akkor több fa is) már 1955-ben is állt az emlékmű belső terében. Még egy árulkodó részlet, bár ez nem szobrászat: az óratornyok óráit utóbb nem hozták helyre, hanem boltíves ablakokkal helyettesítették a hiányzó óralapot és a mutatókat, az óraszerkezetek helyén pedig alighanem önálló helyiséget alakítottak ki.

Az itteni képeken nem látszik, de az emlékművet mértani szabályossággal fogja közre Pauer Gyula második világháborús (14717-es műlap), illetve 1956-os emlékműve (14708). Most, hogy az emlékmű helyrehozva áll, és Pauer két szobra is rendben a helyén van, kikerekedik az óvári tanintézet emlékező panteonja.