"Makrisz egyik főműve a Kecskeméten található, "Úszók" néven ismert, háromalakos szoborcsoport. Egy nagy medencébe csorgó víztükör fölött suhannak el az úszóversenyen sprintelő lányok. Mint a delfinek játékában, olyan rendezettség érvényesül itt is a lendület, sebesség kifejezése mellett, a három nyúlánk női test - egymáshoz viszonyítva 90-90 fokkal elfordultan - szinte repül az uszoda előtt kiképzett sétatér arányos távlatainak a fókuszában, az ápolt gyep zöldje, a tarka virágok füzére stílusos keretet von a víz, a sport, az ifjúság egymásba kapcsolódó képzeti köré. Az építész, a kertész, a szobrász közös nevezőre hozta elképzeléseit, mértanias fegyelmezettséget érvényesített a sokfelől átgondolt koncepcióba. Makrisznak különösen is nehéz dolga volt, mert a dinamikusan cikázó mozgást feszesen, pontosan kellett megoldania, de úgy, hogy szobra ne keltse azt a kínos érzést, mintha úszói a levegőben megdermedtek volna." Pogány Ö Gábor: Makrisz Agamemnon, Corvina Kiadó, 1979. 102. o.

Nem tudom, hogy a szobor környezete valóban kiállta-e az idő próbáját, mindenesetre gigantikusan nagy mű, igen jelentős architektonikus szobor a korszak egyik vezető, sok műfajban és stílusban alkotni képes szobrászától. 180 cm magas, 5 méter hosszú, vörösréz lemez.