A domborműves emléktábla feliratán ez olvasható:
Franz Liszt
Raiding 1811
Bayreuth 1886
Dall'agosto al dicembre del 1837 trascorse in Bellagio con Madame d'Agoult
uno dei momenti più fervidi di passione e di creazione musicale
della tempestosa sua vita romantica. Leggendo il poema dantesco
all'ombra dei platani di Villa Melzi ideò e compose le fantasie quasi sonate
apres une lecture du Dante.
Il 24 dicembre nasceva la loro figlia Cosima Wagner.
L'Azienda Autonoma di Soggiorno nel 150° anniversario della nascita. Bellagio sett. 1961

Magyarul:
Liszt Ferenc
Raiding 1811
Bayreuth 1886
1837 augusztusától decemberig Madame d'Agoulttal Bellagioban töltötte viharosan romantikus életének egyik leghevesebb szenvedélyű és legtermékenyebb periódusát.
A Villa Melzi platánjai alatt Dante költeményét olvasva komponálta az Après une lecture du Dante, fantasia quasi sonata-t.
December 24-n született lányuk, Cosima Wagner.
Az Azienda Autonoma di Soggiorno születésének 150. évfordulójára. Bellagio, 1961. szept. 17.

A legenda szerint a Dante-szonátaként közismert Après une lecture du Dante, fantasia quasi sonata megírására a Canova-tanítvány, Giovanni Battista Comolli Dante szobra (Beatrice guida Dante) ihlette a Villa Melzi parkjában.

'Egy 1837-ben írt leveléből ugyanis megtudjuk, hogy a zeneszerző és Marie d’Agoult a Villa Melzi parkjában, kedvenc művüket, a Divina Commediát olvasták egy Dantét és Beatricét ábrázoló szobor tövében. A Canova követő Comolli által 1810-ben faragott szobor Liszt heves nemtetszését váltotta ki. „Micsoda téma!Milyen kár, hogy a szobrász ennyire nem értette. Beatricéből egy tenyerestalpas asszonyt csinált, Dantéből pedig egy jelentéktelen, hitvány kis koldust, nem a legfenségesebb dal urát, mint ahogy őmaga Homéroszt leírta. Dante megértéséhez azonban Michelangelo kellett!” — írta magából kikelve. Comolli szobrának elutasítása adalék Liszt és nemzedékének ízléséhez. Liszt Canovát és Thorwaldsent is elvetette ekkor, ami jelzi azt a tartózkodást, amellyel a fiatal romantikus nemzedék korának klasszicista szobrászatához viszonyult. Liszt kritikája ily módon találkozott a Canova követőkről szintén nemsokat gondoló Stendhaléval: a dantei téma adekvát, az emberi drámát kifejező formáért kiált. A nagyszabású témának megfelelő korszerű művészi kifejezés problémája Lisztet elsősorban persze mint zeneszerzőt foglalkoztatta. A társművészeti analógiák ezekben a leveleiben mint saját alkotói útját alátámasztó vagy — éppen azzal ellentétes — példák jöttek szóba. Nem pusztán műkedvelői megjegyzések ezek, hanem a társművészet egységében hívő Liszt művészi útkeresésének sajátos dokumentumai.' ^[1]

Megjegyzés:
A dátumok a portréról, illetve a márványtábláról (alul, jobbra) származnak.

---