Az alkotás a valaha szegényháznak épült, ma idősek otthonának a kertjében áll. A szobrot eredetileg a Sváb-hegyre tervezett Széchenyi-vasút végállomásának díszítésére készült 1875-ben. Mivel a vasút építése elmaradt a Széchenyi-szobor feleslegessé vált, és a főváros tanácsának pincéjébe porosodott 1925-ig. Ekkor a szegényház gondnoka felfedezte, elkérte és felállította a ma is látható helyére.
Érdekesség, hogy valószínűleg Kugler Pál Ferenc szobrász utolsó munkája lehet, mert ő is 1875-ben hunyt el.
A másfélszeres életnagyságú mészkő szobor gróf Széchenyi István ábrázolja.

Az idősek otthona története:
"A Fővárosi Önkormányzat Kamaraerdei Idősek Otthona Budapest XI. kerületének dél-nyugati határán, Budaörs szomszédságában található kiemelt zöldövezetben. A környék adottságai szorosan kapcsolódnak intézetünk történelméhez. A múlt század második felében létesített szegényház alapításáról nem állnak rendelkezésünkre eredeti íratok, de annyit biztosan tudni lehet, hogy 1875-ben apácák segítségével működő szegényházban főként idős hajléktalanok ellátását biztosították. Ebből az időből származik egy étlap (másolata az igazgatási épület folyosóján megtekinthető), mely betekintést enged az akkori ellátási, étkezési szokásokba. Az intézetet több épületegyüttes alkotta, a lakóépületekben 15-20 ágyas szobákban helyezték el a rászorulókat. Ezen túl a gazdasági épületekben sertéshizlalda, tehenészet és kertészet működött. A gondozó apácák szállása a mai „Bagolyvár” volt. A II. világháborút követően az apácák munkáját nővérek vették át. Rövid ideig 1952 és 1957 között szünetelt a gondozás, pártiskolaként működött az intézmény, ezt követően ismét a rászorulók vehették birtokukba. Napjainkban három telephelyen 646 fő, többségükben ápolásra, gondozásra szoruló idős ember otthona."

---