"A gimnázium impozáns épületét 1896-ban emelték. Az egykori tanítvány Kamotsay István szobrászművész vállalta, a régi, apadó félben lévő kút helyére szép, és szellemi gondolati tartalmat is hordozó kút felállítását. A régi iskolához fűződő érzelmi szálak bensőségességre, az iskolai környezet viszont ugyanakkor elmélyült gondolatiságra késztette. Végül mindkét igényt szerencsésen szolgálja a karcsú négyzetes hasáb, melyen 32 álló téglalap mezőt találunk. Ezek felébe egyszerűsített vonalrajzú, hegesztett fémgrafikát komponált a művész.
Kivétel nélkül tevékenykedő emberek, illetőleg egymással kapcsolatban álló emberpárok. A feliratos táblákon az emberiség eddigi életútját, eredményeit összegező mondatokat olvashatunk.

A Díszkút oszlopának karcsú, magasba szökellő ünnepélyes, komoly fémteste, a szöveg és grafika ritmusos váltása, a lazább, „rajzos' felületek és a tömör betűmezők egymásra hatása az újjárendezett udvar nagyszerű központjává, ékévé avatják a kutat. A kút funkcióját külön medence nélkül szellemesen megoldott nyomóbillentyűs ivószerkezetek biztosítják.
A díszkút mérete: 335x56x61 cm

A kút szövege sajátos irodalmi és művészettörténeti érdekességgel bír. Kamotsay István Németh Lászlót kérte fel a kút feliratának elkészítésére. A pontosan meghatározott terjedelmű szövegnek 16 önálló, egyenlő hosszúságú egységet kellett alkotnia. Németh László írásának elkészülte után kiderült, hogy ezek az egységek nehezen valósíthatók meg. Németh László nem tudott elhelyezkedni a szinte betűre szabott szövegegységek Prokrusztész-ágyába. Ezért Kamotsay István úgy döntött, hogy saját maga szövegezi meg a kút feliratát. Ez került a díszkút hasábjaira.

Kamotsay István hegesztett betűkből elkészített szövege:

Az anyag az ember számára térben és időben van, méretlen és mérhetetlen. Mozgása állandó, változatos és szüntelen, akár csak a mi vágyunk a megismerésére.

Nemzedékről nemzedékre vívódunk a végessel, hogy megközelítsük a végtelent, így jutunk egyre igazabb törvényekre és egyre tágabb világba. Az élet az anyag ritmusa. Formái, fajai nagyságrendbe sorakoznak, tevékenysége folytonos anyagcsere; ideje halál és halhatatlanság közt ível.

Az élet újul, kibontakozik. Lehetőségből váltja valóra mindazt, amire az egész természet és az egyedi részei rendelik, benső egységben, múlhatatlanul.

Eszméletünk hajnalán, nyiladozó értelmünket vakította a mindenség. Árnyékunkból építettük fel a világ fogalmi és mithoszi mását.

Emberen túl és emberen innen élünk, immár örök szellemi forradalomban. Önismeret, önfegyelem, önzetlenség életünk legfőbb biztonsága.

Összhang önmagunkkal és környezetünkkel: rabságunk mélye és szabadságunk csúcsa. Legszűkebb külső és belső környezetünk: az emberiség a maga történeti egészében.

Az ember teremt értelme fényében, érzelmi hevében, de sohasem egymagában. A társadalomnak örökösei és örökhagyó tagjai vagyunk.

Javakból élünk, anyagi és szellemi javakból, melyeket harcban szerzünk, harcban a természettel, harcban önmagunkkal. Harcban fejlődünk, minden győzelmünk korválasztó.

Társadalmunk több százezer éves. Útját az ősközösség óta lépcsőzetes szakaszok, egymást váltó osztályrendek jelzik: elnyomás és szabadságharc.

A közösség eddig fölemelte és megalázta az embert, zsarnokká és rabszolgává tette. A civilizáció épített és rombolt, boldogított és eltiport.

Jövőnk olyan erkölcs, amelyben a közösség és egyén egymásért él. A közösség életünk teljességéért családdá magasztosul az egyén méltó családtaggá.

Magyarország a teremtő Európa ihletett része. Történelmi helyzetünkön és munkánk hűségén múlik, hogy mikor mit érünk a többi népnek.

Vásárhely föld és lélek különös egysége, föld és lélek nehéz egyensúlya. Hétköznapok ünneplő állandóságából születnek eszméi, látomásai.

Az ifjúság nemzedékről nemzedékre változik és mégis ugyanaz. Újra éli a régit, újat él a régiből, a megismerés fényében, a megismerés hevében.

Élet, minősége a mindenségnek, meghajlok előtted, fém a tűzben. Mondalak, és őrizlek, kútnak és értelemnek, tavasznak és oltalomnak, ifjúságnak és jövendőnek."
/Forrás: Dömötör János: Vásárhely szobrai/

/Publikálás: Igazgatói engedéllyel/