Az Országház építése hazánkban nem pusztán építészeti probléma volt a XIX. században. Szimbolikus erővel bírt, a függetlenség jelképét látták a megvalósításban, és része volt ebben az országgyűlés Pestre történő áthelyezésének is. Az Országház építése több javaslat, három tervpályázat (1844, 1861, 1882) és az ideiglenes jelleggel megépített képviselőház (1865) megépítése után valósulhatott meg. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk kimondta, hogy az Országházat a Tömő téren kell megépíteni. Az 1882 áprilisában megjelent pályázat meghatározta az épület elhelyezését, miszerint a főhomlokzatnak a Dunára kell néznie, de az épület párhuzamosan, vagy merőlegesen is elhelyezhető. A beérkezett 19 pályázatból négyet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, illetve Otto Wagner pályázatait). A bizottság Steind Imre tervét választotta, annyi változtatással, hogy egy félemelet beiktatását kérte, és a homlokzati két főtorony és az üléstermek négy-négy tornyát kupola helyett hegyes sisakokkal váltották fel. Az átdolgozott terveket 1884-ben fogadták el, az első kapavágást 1885-ben tették meg. Az épületet 1902-ben vették használatba, de a belső munkálatok csak 1904-ben fejeződtek be.

Az Országház épületében és a külső falakon elhelyezett szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be. A külső falakon elhelyezett alkotások a magyar történelem nagy alakjait és kísérőiket ábrázolják. A szobrok a „száraz realizmus” jegyében kerültek megformálásra.

„Steindl nemcsak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történeti hűségükben is egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük tudományos útbaigazítás alapján, „hiteles” formákkal készült.” Az alkotásokat huszonhárom alkotó készítette, de egyéni stílus nem fedezhető fel rajtuk. A szobrok, akárcsak az épület külső burkolata, eredetileg a puha mészkőből készültek, ezért a megrongálódott, hiányos szobrokat újrafaragják, restaurálják.

Az Országház épületének főhomlokzata a Duna felé néz. Az épület szobrait úgynevezett „baldachinos szoborkonzolokon” helyezték el az ablakcsoportokat elválasztó falszakaszokon, az épület külső szobrainak többsége itt, a nyugati homlokzaton látható. A nyugati oldalon – a főhomlokzaton – a „magyar uralkodók időrendbe állított szobrai sorakoznak” , Árpád vezér alakjával indul a szobrok sora, és II. József szobra az utolsó a sorban.

II. Ulászló mellett az országgyűlés több trónkövetelő mellőzésével döntött, akit 1490-ben királlyá koronáztak. Feleségül vette Brandenburgi Borbálát, és Mátyás özvegyét Beatrixot is, mindkét házasságot a pápa érvénytelenítette, így feleségül vette Camdelai Annát, aki a trónörökös születése után elhunyt.

---