Ezt a szobrot háromszor fedeztem fel. Először 15 évvel ezelőtt, amikor munkámból adódóan először jártam a Piroska Óvodában. Szabályosan rácsodálkoztam erre az alkotásra és azon gondolkoztam, hogy mi is lehet ez valójában: gyerekjáték, kerti dísz, vagy igazi művészi alkotás? Esetleg mind együtt? Az biztos, hogy ennek az alkotásnak gyerekek közelében van a helye. Van benne valami játékos báj, ami engem mindig mosolyra késztet, amikor meglátom ezt a művet. Mivel az elmúlt 15 évben minden második hónapban megfordultam ebben az óvodában, így vált észrevétlenül a kedvencemmé ez az alkotás.
Másodszor pedig akkor fedeztem fel, amikor csatlakoztam a SzoborLaphoz és más szemmel kezdtem el nézni a köztéri alkotásokat. Ekkor már biztos voltam benne, hogy egy remekművel állok szemben! Érdeklődni kezdtem az ott dolgozóktól, hogy mit tudnak erről az alkotásról, de sajnos érdemben nem sokat tudtam meg: „Ez egy jegyzett alkotás. Nemrég voltak itt lefényképezni, mert kiállítás rendeznek az alkotó örökösei.” – de hogy ki az alkotó, azt már nem tudták megmondani.
Végül is a SzoborLap vezetett el a megoldáshoz. Egyszer véletlenül egy hasonló stílusú alkotás került a látószögembe, Csekovszky Árpád Térplasztika című alkotása. Innentől kezdve már Csekovszky után kutattam az interneten és rá is találtam kedvenc szobromra, melyet Szekérhajtó néven jegyeznek. Ekkor fedeztem fel harmadszor. http://www.csekovszky.hu/tanulmany-wehner
Ekkor már egy életmű részeként tekinthettem erre a kompozícióra és meggyőződésem, hogy Csekovszky legjobb alkotása ez a mű.
Bár fentebb azt írtam, hogy ennek az alkotásnak gyerekek közelében van a helye, mégis azt kell mondanom, nincs igazán jó helyen a Piroska Óvoda kertjében. A kerítésen kívülről alig lehet észrevenni, különösen a nyári időszakban, amikor már kizöldültek a körülötte lévő bokrok. Egy kis karbantartás is ráférne már a műre. Az idő vasfoga már megkezdte romboló munkáját. Szerintem egy körülkerített játszótér lenne a legméltóbb helye ennek az alkotásnak.

Egy ide illő részlet a fenti linkről:

„Csekovszky visszafogottan, szkematizálva mintázza a római fogatot. Olykor periodikusan ismétel, egymás mellé sorol több lovat, több kocsit, több hajtót és a csoportot egységes kompozícióvá foglalja össze, kocsirendszereket alkot. Ennek a puritán formaredukciónak megfelelően mázatlan a kerámiája, vagy csak nagyon kevéssé oxidálja, csak annyi a szín rajta, amennyire az ásatási leletek elszíneződnek a földben. – jegyezte meg Frank János művészettörténész abban az 1968-as beszélgetésben, amely eredetileg az Élet és Irodalom hasábjain látott napvilágot, és a szerző Szóra bírt műtermek című kötetében is olvasható. A rákoscsabai óvodakertben kőtalapzatra helyezett mázatlan terrakotta plasztika három lóból és három álló, bábuszerű alakból és a kocsikerék-korongokból konstruált játékos együttese izgalmas ritmusú tér-képlet: az eltérő síkokban elhelyezett, bonyolult téri rendszert alkotó lovak és alakok kompozíciója változatos, új és új részleteket és összképet feltáró látványt tár a művet különböző szemszögből szemrevételező elé.”

A kocsihajtó-motívum végigkíséri Csekovszky munkásságát és egyesek véleménye szerint ennek különleges jelentése van: http://www.napkut.hu/naput_2001/2001_09/087.htm

Azok után, hogy már minden megtudtam kedvenc szobromról, alig vártam, hogy feltöltse valaki ide a SzoborLapra. Én ugyanis bogaras gyűjtő vagyok, aki inkább archív dolgokkal szeret piszmogni. A fotózáshoz nincs vonzódásom. Tehát vártam, vártam és vártam…
Végül úgy döntöttem, hogy ideiglenes jelleggel felfüggesztem gyűjtői elveimet és feltöltöm én. Így született meg ez a műlap.