A nagy lendülettel megkezdett Vigadó-sorozat (a részleteket lásd itt: http://www.kozterkep.hu/~/13968/_kymbala_budapest_strobl_alajos_1884.html ) ennél a szobornál, a jobbról ötödik darabnál kissé megtört; kiderült, nem tudom Vasadi Ferenc születési évszámát, továbbá a legutóbbi fényképezésemkor az épület belső felújításában segédkező daru éppen ennél a szobornál volt felállítva, vagyis rám fért, hogy a tegnapi szép napos időben még egyszer megnézzem ezt a hatost.

Vasadi születési évszámát nem sikerült megtudnom, arra következtetek, hogy körülbelül egyidős a többi pályázó szobrásszal (Brestyánszky kicsit idősebb, mint a többiek, 1832-es születésű, mint a lapján említettem, ő már Alexy és Marschalkó keze alá is segített az 1865-ben átadott épületnél, mikor például az 1856-os születésű Stróbl, a legfiatalabb közöttük, még gyerek volt; Mátrai, Szász és Donáth egyívásúak, 1850-esek) - az 1870-es évek legvégén, a 80-asok elején, akárcsak Szász vagy Mátrai a maguk iskoláikban, szobrászatot tanít az Iparrajziskolában. Tanítványai abban tanulhattak tőle a legtöbbet, amiben ő maga is a leginkább jeleskedett: az épületdíszítő szobrászatban.

Stílszerű tehát, hogy éppen itt vetődik fel a szobrok rögzítésének kérdése. Tekintve, hogy ez a legvékonyabb termetű szobor (a tybia a legkisebb hangszerek egyike, ami a kézben tartást illeti; a női alakon nincs fejfedő vagy nagyobb hajviselet), továbbá a felfüggesztés a többinél magasabban helyezkedik el itt, ezért a többinél jobban, és mindkét oldalról látható, hogy hogyan erősítették a falhoz, pontosabban az ablakközi oszlopokhoz a majdnem három méter magasságú szobrokat.

A tybia kettős sípot jelent.

A homlokzaton jobbról balra haladva az utolsó szobor: http://www.kozterkep.hu/~/14069/_syrinx_budapest_donath_gyula_1884.html