...'Az 1950-es évek elején azonban megváltoztak a művészettel – az iparművészettel – kapcsolatos elvárások. Az új, szocialista társadalom boldog jelenének és még ígéretesebb jövőjének ábrázolásaként az életöröm megjelenítését kapták feladatként a keramikusok is. Így lett a korszak reprezentatív művésze Kovács Margit, aki kerámiáiban korábban is az emberi tisztaság és boldog harmónia képviselőjének számított. S aki ekkor készült alkotásaiban – domborműveiben és csempeképein – a szép jövő igézetében élő ifjúságnak állított emléket. Gádor István edényein ekkor szintén újra megjelenik a népművészeti motívumkincs; sőt a festő Pekáry István is kerámia falképet készít a Mezőgazdasági Múzeum előcsarnokába a falusi élet mindennapjait boldog harmóniában megálmodó modorban.'...
Olvasható itt:
http://mek.niif.hu/02100/02185/html/425.html

Pekáry István Hortobágya 1998-tól díszíti a Szent István Egyetem épületét.
Az idézet Pekáry kerámia faliképére vonatkozó ' modoros' megállapításán túl a 'Hortobágy' még sok más gondolatot, mondanivalót is 'elmesél'.
Mesél, mert ez a kerámia kép is a valóság, a 'tiszta forrás' vizének örökös értékéig nyúl vissza - népének történelmet alkotó életében.

A kép mérete 360 x 340 cm.
A Mezőgazdasági Múzeum főbejárata befalazott oldalajtóinak belső faláról az épület felújításakor a kerámiaképet - és párját, a Bakonyt - lebontották.

(Gyanítom, hogy a fényképeken észrevehető a kerámiakép áthelyezésének 'viszontagsága')