Azt hiszem, keveseknek kell bemutatnom ezt a szobrot, akik jártak már a városban, vagy ismerősek arrafelé, hiszen a Belváros kapujában, a Belváros és a Joskar-Ola városrész találkozásánál, Szombathely egyik legforgalmasabb, leghangsúlyosabb pontján áll. A városközponton túl a Borostyánkő Áruház volt az egyik legfontosabb célpont a turisták számára, ami szintén itt, a kereszteződésben, a sétálóövezet kiindulópontján épült fel. Itt volt a legegyszerűbb parkolni, célszerű starthely volt (és ma is az) sétákhoz, bevásárláshoz, ügyintézéshez.

Mindig is érdekeltek az ilyen különös történetű, a szokványostól eltérő, a sorból kilógó szobrok. Ki lehet ez az alkotó? Mi köze van Szombathelyhez? Miért került pont oda ez a szobor? Hogy került egyáltalán az országba? Általában ahány forrás, annyi változat. De
most alig valami. Legalábbis magyarul.

Mivel tanultam oroszul, így nekiláttam a cirill betűs kereséseknek, többféle átírásban kerestem az alkotó nevét. A munka meghozta gyümölcsét, rábukkantam az alkotóra, akiről se Szombathelyen, se az országban máshol feltehetően senki sem tud többet - és aligha érdekel valakit, még a nevét sem ismerik helyesen. Anatolij (Alekszandrovics) Sirnyinről (Анатолий Александрович Ширнин) van szó, ez a szobrászművész teljes neve, amit itthon, így sehol sem jegyeznek.
A meglévő orosz tudásomat szótárazással és barátommal, a Google (félre)fordítóval kiegészítve klassz cikkeket találtam és olvastam a szobrászról.

Nem, nem. Tegyük félre előítéleteinket, tapasztalatainkat és ítéleteinket. Ez a szobor nem elsősorban a szovjet-magyar barátság erőltetett terméke.
Sokkal inkább egy mára magyar részről sajnálatos módon elhalt, orosz (mari) részről továbbra is élesztgetett és büszkén nyilvántartott testvérvárosi kapcsolat eredménye, ami ráadásul azért is kiemelendő, mert a nyelvrokonainkként ismert marik fővárosának, Joskar-Olának, a Mari Köztársaság (Marij El, Mariföld) székhelyének ajándékaként került Szombathelyre. Joskar-Olára tehát - és persze a szoborra - ne elsősorban, mint szovjet maradványra tekintsünk.

A magam részéről egyébként nagyon örülök ennek a szobornak. Annak hogy kaptuk, annak hogy áll és megvan. Ugyanis feltűnően más iskolát képvisel, mint a hazai köztéri szobrászat. A nyolcvanas években itthon már egészen más stílusú szobrok kerültek köztérre. Más számított frissnek. Ezen pedig fellelhetőek azok a jellegzetes szovjet-csehszlovák jegyek, amikre könnyen ráismerhetünk emlékeink között, vagy utazásaink során. Téma kiemelése szalaggal, erőteljes vonások, a csillagvárosi űrhajósszobor tesója ez. Nehéz megragadni az eltérések lényegét, de elsőre feltűnik mindenkinek. Ez másképp volt modern, korszerű. Máshol volt korszerű. Hozzáad, sokat ad hozzá, egy idegen, mégis olyan ismerős többletet a város szobraihoz, hazánk szoborkincséhez.

A tér egyébként elhanyagolt (ahogy sajnálatosan a város közterületeinek feltűnő része jellemzően az, a nyugati országrészhez különösen méltatlan), de modernségében monumentális építészeti kompozíció. Némi frissítés, helyreállítás és a folyamatos karbantartás hiányzik, de így is nagyvárosias képet nyújt, amit a forgalom pezsgése csak fokoz. Ennek a nagyszabású csomópontnak a dísze Sirnyin érdekes békeszobra, az egyik kedvencem.

Angol leírás, sztori

The russian (ex-soviet) Yoshkar-Ola, the capital of the El Mari Republic, Szombathely's former twin-city, was donated this sculpture to the city. The Mother with Child (Peace) symbolizes the friendship and brotherhood of hungarian and mari people, both are finno-ugric languages.
The english transliteration of the sculptor's name is Shirnin Anatoly Aleksandrovich.