A cím kissé rejtélyesen hangzik, ám mindenki számára azonnal ismerősebb lesz, ha Péterfy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézetet használok. Ez a név azonban az öngondoskodó biztosítói rendszer sztalinista felszámolása után kelt életre, s a két egészségügyi intézmény (kórház és rendelőintézet) együttese is csak az 1950-es évek elején alakult ki. Az 1930-as évek elején a kor legmodernebb színvonalának megfelelő, a Péterfy Sándor utcán hét házszámot is felemésztő homlokzatú kórházat még a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) építtette, Hültl Dezső tervei alapján.

A befejezés pontos dátuma nem egészen világos előttem a különféle források alapján, a szobrok elhelyezésére talán valószínűsíthető az 1934-es év. Balról jobb felé haladva négy álló alakot láthatunk, anyát gyermekével (elnézést az ifjúságtól, hogy a gyermeket nem számolom külön a négybe), fiatal férfit, nőt, illetve idős embert, és a négy szobor két alkotójára fény derül ugyan (Bory Jenő és Pásztor János ők), ám hogy melyik szobor kié, vajon feles-feles vagy egynegyed-háromnegyed megosztásban munkálkodtak-e, arra sajnálatos módon nem. Kétségtelen, hogy Bory Jenő díszítőszobrászként ekkoriban közreműködött Hültl doktor másik igen jelentős munkáján, a zuglói BSZKRT-garázson is (ld. 10255). Az én első tippem az, hogy három szobor az övé az itteni négy közül. Második tippem szerint a két szélső szobor Pásztor János munkája. És még számtalan egyéb variáció létezik. Az év nagy részében a négy figura egyszerre különben sosem látszik.

Tünde volt olyan kedves, és bemásolta az ezekre a szobrokra vonatkozó részletet Heitler László Pásztor Jánosról szóló, 1981-ben megjelent monográfiájának 21. oldaláról: 'A negyvenes években épületplasztikákat is készített Pásztor János. A Hültl Dezső által tervezett Tanács körút 1. számú lakóház bejárata fölött két félakt ülő, a második emelet magasságában álló allegorikus alak, illetőleg az ugyancsak Hültl tervezte Péterfi Sándor utcai kórház kapuja fölött az emberi életkorokat jelképező négy kőszobor azonban nem emelkedik sem a hasonló korabeli munkák, sem saját életművének átlaga fölé. Formálásuk konvencionális, egyetlen erényük, hogy nem hivalkodók, csendesen illeszkednek az építészeti környezetbe.' A kiegészítést nagyon köszönöm. Az ízlések különbözéséhez érdekes adalék, hogy megítélésem szerint az MTA-házon lévő két félakt, illetve az ugyanitt szereplő allegorikus nőalak kiemelkedik a pesti épületszobrászat átlagából.