A másfélszeres életnagyságú bronz szobor fekete svéd gránitlemezekkel burkolt talapzaton áll. Avatása 1938. augusztus 18-án volt. Elhelyezését nagy hírlapi vita előzte meg. Több helyszín is felvetődött, úgymint a Romkert bástyája, a Városház előtti tér és a Zichy-liget. A szobor kulisszapróbái egyiket sem mutatták megfelelőnek. Végül Marosi Arnold múzeumigazgató javaslatára a Megyeház tér (ma Szent István tér) mellett döntöttek, ahol ekkor még Kallós Ede huszárszobra állt. A város a Szent István Év emlékeként a szobor bronz, kicsinyített mását, amit szintén Sidló készített, 1939-ben a kormányzónak ajándékozta. A szobor népszerűségét mutatja, hogy Herenden porcelán példányok készültek belőle.
Talapzata az 1970 körüli restauráláskor politikai okokból „István király” feliratot kapott, ezt 1988-ban változtatták vissza az eredeti „Szent István”-ra.
(Magony Imre székesfehérvári szoborkatalógusának 2004-es kiadása alapján.)
Egy kis kiegészítés Keszei Imrétől:
http://joomla15.magyarhaz.be/index.php?option=com_content&view=article&id=73:szent-istvan-es-szekesfehervar&catid=27:beszedek&Itemid=2

Az alkotás jelzései:
Sidló 1938 (szemből nézve a bronz talapzat rész jobb oldalán)
Öntötte Szili István utóda Budapest (szemből nézve a bronz talapzat rész bal oldalán).

Szili István bronzöntő 1936-os halálát követően a kőbányai öntödében készült szobrokat sághi Horváth István bronzöntő mester öntötte, aki az elhunyt feleségének, s egyben örökösének kérésére vezette az öntödét 1942-ig. (forrás: Sághi Horváth István bronzöntő és cizellőr mester leányának válaszlevele)

„Sidló Ferenc a szoborról a következőket mondotta Az Est munkatársának:
— Az ősmagyar Szent Istvánt akartam ezzel a munkámmal ábrázolni. A honfoglalót, az országépítőt, az erőnek és jövőbelátásnak halhatatlan kifejezőjét. A lovon ülő király jobbkezében keresztet tart, balkeze a ló kantárszárát fogja. Vállán palást, de nem a Szent István palást, azzal nem is ábrázolhattam a nagy királyt, hiszen azt halála után Gizellakirályné készítette egy miseruhából. A fején Szent István koronájának az a része van, amit Szilveszter pápa adományozott neki. A szobor az eredeti tervek szerint négy és fél méter magas lesz, bronzból készül, három méter magas, sötétszürke sziennatalpazaton nyugszik majd.” ^[1]

---

A mai napon - 2025.04.16-án - a szobrot leemelték a helyéről, és elszállították felújításra. Mind a szoborm mind a talapzat megújul, augusztusra már újra a helyén áll majd az alkotás.

----

Ma - 2025. július 3-án - 10.30 és 12.30 között került sor a szobor visszahelyezésére. Nagy élmény volt magam mellett, előtt látni, ahogy megézkezik a térre, majd a helyére emelik. A szobor fején levő koronára dr. Cser-Palkovics András polgármester helyezte fel a keresztet.

A szobor felújítása, restaurálása több, mint két hónapot vett igénybe, Páhi Attila fém-ötvös restaurátorművész és Króner Zsolt vezető restaurátor Tatán a Fogaskerékgyár területén dolgozott a monumentális alkotáson. ^[2]

„Mindenekelőtt a legfontosabb az volt, hogy a szobrot megtisztítsuk a sok-sok évtized során rárakódott kosztól. Ezek a korróziót okozó anyagok például a fűtés miatt szennyezett levegőből, vagy az autók elégetett üzemanyagából válnak ki, s támadják meg a köztéri alkotásokat. Nem lehet azonban géppel nekiesni: ahhoz, hogy az 5-6 milliméter vastagságú bronz ne károsodjon, sokkal finomabb tisztítás szükséges!” - mondta Króner Zsolt. A szakemberek heteken át finom szemcseszórásos technikával, úgynevezett JOS rendszerrel, valamint vegyszeres és mechanikus kézi tisztítással szabadította meg a másfél tonnás alkotást a szennyeződésektől. ^[2]

---