Ez a műlap is Ády szorgalmazására készül el. Pár hónapja látott egy tévériportot a szociális otthonokról és írt nekem, mert meglátta ezt a művet a riportalany háta mögött a falon. Vissza is írtam, hogy tudok róla, de oda egyáltalán nem könnyű bejutni fotózni. Akkor már voltam is ott, csak épp nem volt írásos engedélyem, és szimplán elküldtek, hogy pecsétes papír kell ehhez a művelethez. Miután ezt megszereztem, csak utána következhetett a fotózás.
A papír birtokában már nagyon segítőkészek voltak. Többünknek van már hasonló tapasztalata; gondolom. A helyszínen kiderült, hogy fotózás előtt bútortologatás, tereprendezés is kell. Ebben a térben ebédelnek a gondozottak, itt van egy tévé elhelyezve a sarokban. Amolyan társalgóféle, mind a három emeleten. Mindenütt ilyen mozaikok borítják a teljes falat.
Tehát tele asztallal, székekkel, tévével a helység, ami az épület középső részén található, a bejárat fölött. Két oldalról nyílik a hosszú folyosó, ahol a gondozottak szobái vannak.
Megvallom őszintén, utoljára úttörőként jártam az épületben, egy mozgalmi feladatot elkészíteni. Nem emlékeztem, hogy merre felé esik a lépcsőház, hogy délelőtt, vagy délután süt-e oda a nap. Természetesen nem jókor mentem, mert nyugat felé néz, és délután van természetes fénnyel megvilágítva a mozaik. De nem akartam még tovább halasztani a fotózást, így hát ez van.
Debrecen Megyei Jogú Város Idősek Háza az intézmény neve, ahol a mozaik található. Az ott lakóknak látható csak. Nem is találtam sehol a városról szóló könyvekben képet a három hatalmas méretű mozaikról. 260x577 centiméteres a mozaik. Visszafogott színezése van. Kékek, szürkék, barnák, és nagyon kevés vörös lapocskákból áll, a fekete és fehér mellett. Három ló hátán négy ember alakja látszik. Szerintem két nő, és két férfi, de lehet, hogy három férfi, és egy nő. A mozaiklapocskák nagysága itt sem egyforma, ugyanúgy, mint az Évszakok című mozaiknál. Jelzést nem találtam az alkotáson.

Az ott lakók kíváncsian figyelték a fotózást. Nekik fel sem tűnt, hogy a falon van valami, ami értékes, és szép. Ők ugye mindennap látják, együtt élnek a Lovasokkal. Eigel Istvánnak, a festő, író, iparművésznek itt a szoborlapon ez a harmadik bemutatott alkotása, pedig van pár köztéri műve szerte az országban. Nézzétek meg a mellékelt linken a listát, és ha valaki eléri közülük valamelyiket, én kíváncsian várom.