Egy újabb Szabolcs-Szatmár megyei kisváros. A kb. 17 ezer lakosú kisváros az ott élő szobrászházaspárnak köszönhetően valóságos kis szoborparadicsom. Az okosan, és jól elhelyezett szobrokon látszik, hogy nagy valószínűséggel meghallgatják a szobrász véleményét a városkép kialakításánál.

A város olyannyira elmaradott volt a történelmi idők folyamán, hogy még első világháborús emlékműve sincs.

De! Nagyon meglepő módon, Magyarországon elsőként, a New York-ival egy időben gyulladtak ki a fények, az elektromos áram egy Kossuth utcai házban, 1888-ban Mátészalkán.
Szobrászati alkotásokat majd csak a 70-es, nyolcvanas évektől állítottak. És hogy sok is legyen belőlük, ezt a nyolcvanas évek végétől máig töretlen tempóval teszik meg újra és újra.

A millecentenárium tiszteletére készült el a városban, a volt megyeháza, ma Művelődési Központ épülete előtt az a díszkút, mely a Hét vezért ábrázolja. A kb. öt-hat méter átmérőjű kerek medence széle is, és a vezérek alakjai is márványból készültek. Álmos alakját fönt, karddal a bal kezében, bronzból mintázta meg a művész. A négy vízköpő állatfej szintén bronz. Ezek meglehetősen furcsának hatottak már ott a helyszínen is. Oroszlán karmuk, csőrük, fülük, szárnyuk és kutyatestük van.

Az alkotást láthatóan gondozzák, ápolják. Gondolom, télen szakszerűen téliesítve vészeli át a kút és szobrai a nagy hideget.