Ernst Friedrich August Rietschel szobrász kovácsoltvas díszkerítéssel övezett emlékművét a művészetek allegorikus figurái keretezik.

A szobrászművész 1804. december 15-én született Pulsnitzben és 1861. február 21-én halt meg Drezdában. A késő klasszicizmus egyik vezető német szobrásza volt. Művészeti tanulmányait 1820-ban Drezdában a Királyi Művészeti Akadémián kezdte. Első kisebb sikereit már a következő években elérte. Rajzolni az egyik fiatal művésznél, Franz Pettrichnél tanult. 1826-ban Berlinbe költözött, és Christian Daniel Rauch tanítványa lett. 1828-ban hazatérve újra meglátogatta Weimarban az öregedő Goethét. A második látogatás után (1829) együtt határozták el a Goethe és Schiller emlékmű létrehozását. 28 éves, amikor a drezdai Művészeti Akadémia
szobrászati tanszékén professzornak nevezik ki. A kor vezető építészeivel (köztük Gottfried Semperrel) együttműködve számos középület szobrászati ​​díszítését ő irányította, különösen Drezdában. 1836-ban megválasztott teljes jogú tagja lett a Berlini Művészeti Akadémiának. Hetekkel később, a Bécsi Képzőművészeti Akadémiának is tiszteletbeli tagja lett. 1855-ben részt vett a párizsi művészeti kiállításon. Ugyanebben az évben a Francia Becsületrend Lovagja kitüntetést adományozták neki. 1856-ban a stockholmi akadémia választotta tiszteletbeli tagjává.

1857-ben ismét felkereste mesterét, Christian Daniel Raucht Berlinben. Ugyanebben az évben, szeptember 4-én a Goethe és Schiller című emlékművét mutatták be Weimarban. 1858-1859 -ben Rietschel nyerte el a reformáció monumentális emlékművének megalkotására kiírt wormsi pályázatot.
Tiszteletbeli tagjává választották más (Párizs, Brüsszel, Koppenhága, Róma, Antwerpen) művészeti akadémiák is.

Régi tüdőbetegsége 1861. február 21-én győzedelmeskedett felette, három nappal később a Szentháromság temetőben temették el Drezdában.