A felhajtott gallérú katona testtartása kissé hajlott, súlyos és nehéz csaták, embertelen borzalmak nyomasztó súlyától megtörve és kimerülve, mindkét kezével puskájára támaszkodva a csatatéren elpusztult bajtársaira emlékezik. Lehet, hogy ez a szobor is egy, a szériában készült „katalógus-emlékművek” sorozatából, mégis hordoz magában egyfajta üzenetet azokból az emlékekből, amikor borongós estéken nagyapáink katona-történeteit kimeredt szemekkel, lúdbőrös rácsodálkozással hallgattuk.
Az emlékművet „Az 1914-1918 évi világháborúban a hazáért életüket áldozott marcaltői hősök emlékére emelte Marcaltő község hálás közönsége” a homloklapon feltüntetett szöveg szerint. Ez a „hálás közönség” megfogalmazás a mai értelmezés szerint kissé furcsán hangzik, talán a felállítás idejében korrekt kifejezés volt.
Baloldalon az I. világháborús hősök rangjelzés, vagy fegyvernem szerint vannak feltüntetve. A jobb oldalon olvasható idézet szövege:
„Hős katonáink vére kihullt a csaták mezején, hol
Porladozó tetemük jeltelen sírba pihen.
Megtették híven kötelességük a hazáért
Példájuk tanít, hogy mi a honszeretet.”
A hátoldalon később felhelyezett márványtáblára a II. világháború áldozatai vannak felsorolva, alatta az alábbi Radnóti idézettel:
„... és harcoltak, csak azért,
mert ellene mitse tehettek.”