Ády pár hete írt nekem, hogy tudok-e ennek a kútnak a létezéséről, mert ő talált egy archív képet róla. Mivel akkor még szinte tél volt, nem sok esélyt láttam arra, hogy beengedjenek a strand területére. De ma délután végre elmentem fotózni oda.

És íme végre, megérkeztek a kacsák.
Az eredeti Kacsás kutat 1906-ban a Milánói Világkiállítás magyar pavilonjába készítette a pécsi Zsolnay-gyár. Maróti Géza az alkotó, és a vadkacsák eozinmázzal kezelt porcelánból készültek.
Röviddel a világkiállítás után négy másolatot helyeztek el az országban belőle. Majd még kutatok, hogy ide pontosan mikor is került. Az biztos, hogy a harmincas években jelent meg róla képeslap. Itt lehet látni a kutat az 1930-as években:
http://www.dbvk.hu/egyebek/strandok_2008/html/nagyerdei3.html
Pécsett, Budapesten, Zebegényben, és Debrecenben voltak ugyanilyen díszkutak.
A mellékelt linken azt írják, hogy csak egy maradt meg a világháborúk után, de én ezt nagyon kétlem, hogy ez épp a debreceni lenne. Ugyanis a fürdő történetében éppen most olvastam, hogy a fürdő épülete is találatot kapott a második világháborúban.

A kút még áll, kissé viharverten is. A kör alakú, mozaikborítású medence sok helyen sérült. A kacsák is, de láthatóan gondozzák őket; a letört fejeket ha tehetik, visszaragasztják. Van persze ami hiányos, de így is egy különlegessége a fürdőnek.
Az Ády archív képén látszik, hogy 1972-ben még működött, és volt víz is a kacsák körül.
Megköszönöm a Marika által küldött anyagot, és Ádynak a képet.