Az Állatkert igazgatóinak emléket állító szoborpanteonban időrendben a harmadik, felállítási évét tekintve az első Lendl Adolf mellszobra.

A kőportré talapzatán a felirat: 'LENDL ADOLF / Az Állat és Növény- / kert igazgatója / Az 1912. évi első újjá- / építés irányítója. / Igazgató volt / 1912-től 1919-ig.'

Petri Lajos (1884-1963) a művészettörténetben eredeti családnevén, Pick Lajosként is ismert.

A szoborpanteon többi darabja a panteonnal foglalkozó gyűjteményben érhető el legkönnyebben, az egész általános jellemzéséről pedig az elsőként feltöltött darabnál http://www.kozterkep.hu/~/10290/xantus_janos_budapest_patzay_pal_1968.html lehet olvasni.

A két feltöltött kép között napra pontosan két év telt el (2008. április 18., illetve 2010. április 18.), ezt este vettem észre, mikor a kártyáról letöltöttem az újat.

Egy kis kiegészítés Lendl Adolfról.

1862. május 6-án Orczyfalván született, innen költözött a család Temesvárra, ahol a kis Lendl az iskoláit végezte. Az érettségi vizsga után a Műegyetemen tanult, tanári oklevelet szerzett, és az egyetem állattani tanszékén helyezkedett el. 1888-ban kinevezték a Nemzeti Múzeum állattani laboratóriumának élére. Időközben családot alapított és saját állattani laboratóriumot és tanszerkészítő műhelyt nyitott. A cég prosperálása és az országos politikában elért sikerei – 3 évig független országgyűlési képviselő volt -- szaporította irigyei számát, ezért 1906-ban ismét a tudomány felé fordult. Zoológiai gyűjtőexpedíciókat szervezett Kis-Ázsiába majd Argentínába.

A rendkívüli szorgalommal végzett munka betetőzéseként a Székesfőváros beválasztotta az Állatkertépítő Bizottságba, majd 1911-ben kinevezték a nyitás előtt álló intézmény igazgatójává. Ő dolgozta ki az Állatkert szakmai koncepcióját, meghonosította az új állattartási-bemutatási metódusokat, fáradhatatlanul intézte az állatbeszerzéseket és felügyelte az építkezést. Az igazgatás napi munkája mellett elkészítette egy felállítandó természettudományi múzeum koncepcióját, de a háborúból hazatért hadirokkantak rehabilitációja tárgyában is írt könyvet.

A Tanácskormány bukása után kisszerű vádak alapján eltávolították az Állatkert éléről, és kizárták a Természettudományi Társulatból. Rehabilitációja csak 1927-ben történt meg, ekkor vonult vissza Keszthelyre, hogy életének utolsó éveit ott élje. Visszavonulása azonban nem jelentett bezárkózást, aktívan részt vett a keszthelyi társasági- és kulturális életben, kitartóan dolgozott a város fejlesztésén. 1942. szeptember 27-én Keszthelyen tisztelők tömege kísérte utolsó útjára az európai hírű természettudóst, az újjáépült budapesti Állatkert első igazgatóját.