A szentgyöngyvölgyi alkotóházban évek óta készülnek a carrarai márványból, kitartó munkával faragott portrék, Béres János alkotásai. Idén, július 22-én érkezett el az "ügy" a szoborparkként történő avatásához, ami a Reformkor nagyjai nevet viseli.

A reformkor, ami "mellesleg" 1848-ig tartott, különböző újítási, modernizációs szándékot takar. Ebben a korban született egy sor szociális, gazdasági, kulturális eredmény. Gazdasági vonalon pl. a modern ipar beindulása, érlelődött az akkori nemzeti összefogás, ami jól tükröződik az ez-időben született költeményekben., ekkor íródott a Himnusz.
Ebben a korban a reformkor legkiválóbb képviselői felfedezték a Balatont. A panteonban megjelenített szereplők így-, vagy úgy, kötődnek a "haszontalan vízhez". Erről beszél az alkotó az első és harmadik forrás cikkében is.
Egy sötét folt: Kossuth ebben a cikkben nem szerepel, mint a Balatonhoz, ill. a badacsonyi tájhoz valamilyen formában kötődő reformer. Ez azonban lehet, csak véletlen. Igaz, más összefüggésben sem találtam ilyen jellegű kötődést.
Kossuth személyisége és életrajza azonban igen szerteágazó. Erről: hu.wikipedia.org
Róla: mek.oszk.hu
Kis titokzatosság életrajzában és megemlékezések Kossuth Lajosról/Monok (Nagynevű fiának hálás kegyelme jeléül…) : arcanum.hu
-----
A Reformkor nagyjai-szoborparkhoz,Bereményi Géza ihletett verse is hozzátartozik, ami éppen Kossuth portréja mellett olvasható – ékes betűkkel kőbe vésve:
Músám! Dicsérd régi szüretéknek sorját,
Badacsonyban, midőn asztalokra hordák
Ételét, italát a nyélő Balatonnak,
Cultúrát újító nyomos magyaroknak.

Midőn még Tihanynak echósan szólt kedve,
Szellemalakokként tódultak a hegyre
Szívtetsző zenékre czifra táncot járni,
Tehátrum tervezni, poézist tsinálni.

Déryné szopránja, borvendég zsivajja,
Tükrös tó nympháit hívta Badacsonyba,
Gazdák és poéták, Thália papjai,
Gyűltek ide hajdan szüretet tartani.

Mert hogy emeltétek a nemzeti lelket,
Mostani embertől szobrot érdemeltek,
Éljetek állandó tenyésző hűségben,
Egymást vigasztaló igaz szívességben.