Kovácsné Lázár Ilona tanyagondnok levele az emlékmű történetéről:
"Tanyagondnokként egy külterületi ipartelepen láttam meg a gyönyörű, félredobott platánfa rönköt, amivel az aprítógép méreténél fogva nem bírt el.
Foglalkoztatott a gondolat, hogy mire tudnánk ezt a fantasztikus alakú fatörzset felhasználni, amit a tulajdonosa, Halasi Ernő kérésemre nekem adott. Férjemnek, Kovács Menyhértnek és nekem régi álmunk volt, hogy községünkben emlékező helyet hozzunk létre Október 6. tiszteletére. Adott volt tehát a rönk, Szabó Nóra, formatervező-művészt felkérve, vele összefogva, az Ő tervei által született meg az elképzelés a fa és a vas együttes felhasználásáról.
A 13 gyertya a 13 hős tábornokot jeleníti meg, az idősebbeknek rövidebb a gyertyája, a fiatalabbaké hosszabb, hiszen még csak keveset éltek/égtek. Az összefolyó viasz az egy célért küzdést, az egy ügy miatti áldozathozatalt fejezi ki.
A rönköt Czakó Lajos szentkirályi fafaragó tisztította meg, én a lazúrozást, Kovács Menyhért pedig a kovácsmunkákat végezte. Az alap elkészítését és a környezet kialakítását közmunkásaink, az alkotás helyszínre szállítását Rada László végezte."