Majd másfél éve van itt a háttérben ez a műlap. Akkor voltam Miskolcon. Most jutott eszembe, mikor feltöltöttem az alkotó nagyatádi alkotását. Berczeller Rezső itt is valami mást alkotott, mint ami megszokott.
Szerencsére kétszer is fotóztam, más-más fényviszonyok között, a modern mennyezetplasztikát.

"1972 végén a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében írnak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen felavatott munkájáról. Az absztrakt mintázatú, különös ritmusú mennyezeti plasztika ma is látható a Miskolci Egyetem A/1 épületében az I. előadó előtt (ú.n. régi aulában). A geometrikus elemek, gömbök, szabályos és szabálytalan téglatestek úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy nonfigurativitásuk ellenére megidézik Berczeller Gép és ember szobor sorozatát. Dinamikus konstrukció, érzékeltetve a mozgást. Ahogy a Nő mandolinnal szoborral Berczeller igyekszik kapcsolódni a környezethez, a parkhoz, a nyíregyházi Szabadtéri Színházhoz, az ottani hangulathoz, itt is illeszkedik a mű a közeghez, az akkor még Nehézipari, ma Miskolci Egyetemhez, ahol akkoriban gépészeket, kohászokat képeztek. Berczeller számára mindig is fontos volt a tudomány s még annál is fontosabb, hogy művei funkcionáljanak, megtalálják azt a közösséget, közönséget, melyet megszólíthatnak. Ideái a névtelen, ám a közösséget szolgáló monumentális szobrászathoz kötődnek, a középamerikai civilizációk, az asszír-babilóniai és az egyiptomi kultúra szobraihoz.
Ritkán adatott meg neki, mint Miskolcon, hogy nagy ívű, nagy léptékű munkát hozhasson létre. (A miskolci Egyetemvárosban korábbról Pátzay Pál, Medgyessy Ferenc, Ferenczy Béni, Borsos Miklós, Vilt Tibor domborművei láthatók, Berczeller műve kiváló folytatása e művészek minőségi munkáinak, még ha szellemiségében, a választott formanyelvben el is tér azoktól)."

---