II. Vilmos német császár 1897 kora őszén Budapestre látogatott. Az ezredéves ünnepségek után ez volt a legnagyobb társadalmi esemény a városban, ennek megfelelően készült rá a város vezetése. Az illusztris vendég tiszteletére nagyméretű köztéri díszeket helyeztek ki.
Az olykor sablonos kisvárosi dekorációk sorából kiemelkedett az itt bemutatott méretes kandeláber, mely a Lánchíd pesti hídfőjénél, az akkor Ferenc József, ma Széchenyi István téren volt felállítva, a híd tengelyében.
A korabeli beszámoló így ír róla: „A hatalmas kandeláber körül, most bontogatják le az állványokat, és mind szebben bontakozik elő Hungária óriás szobra, amely egyik kezével koszorút tart, míg másikban egyenes kardját szorongatja. A szobor kolosszális arányai dacára igazán finom alkotás, dicséretére válik a fiatal mesternek. A kandelábernek a Lánchíd felőli oldalára királyunknak és II. Vilmos császárnak jól sikerült reliefje van elhelyezve, míg a vánkos, a kard és a koronák elhelyezésén most fáradozik a fiatal művész, akinek alkotásában egész napon át, mindig nagy közönség gyönyörködik.”
A 17 méter magas gázfáklya bevilágította a környéket, fénye a királyi palotába is elért.
A látogatás után a gipszből készült alkotást elbontották. Mégsem készült hiába, mert a pletyka szerint Vilmos császár szóvá tette a köztéri szobrok hiányát, s nem sokkal ezután Ferenc József tíz szoborra adott pénzt a városnak. De ez már egy másik történet.

---