Nagyon is tudatosan, az útvonalat megtervezve mentem Berettyóújfaluba, a még le nem fotózott alkotások nyomába eredve. Tudtam, hogy hosszú sétában lesz részem, mivel a település keleti, déli, és nyugati végébe is el akartam menni.

Váró Márton 1975-ben felállított Térplasztikája a város délkeleti végében volt, egészen a település szélén.
Az üzem kb. húsz éve zárt be, de a krómacél alkotás változatlanul ott áll. Először a kerítésen kívülről kezdtem el fotózni, majd láttam, hogy szabadon be lehet menni, mert nyitva áll a kapu. Közelebb merészkedtem, és nem is gondoltam, észre sem vettem, hogy valaki bezárja mögöttem a gyártelep kapuját. Kifelé ezért bonyolultabban jutottam. Láttam bemenni az egyik épületbe pár embert, nosza utánuk mentem, hogy megkérdezzem, mi a kijutás rendszere. A portásfülke szerintem húsz éve árválkodik magában, tehát abban nem reménykedhettem.
Végül mégis meglett az az ember, akinél a kijutás kulcsa volt. Ezek után viszont fogalmam sincs, hogy ma mit csinálnak, mi van a hatalmas területen.

Ennek a kis kalandnak aztán az lett az eredménye, hogy véletlenül megtaláltam egy újabb alkotást az épületben. De ezt egy másik műlapon...

Az üzemről: 'A rendszerváltás követően az ELZETT hosszú vajúdás után omlott össze, a sok száz dolgozó hiába reménykedett: a gyár területén alakult vállalkozások egy része, hiába folytatta tovább a termelést, a dolgozóknak csak töredékét tudták alkalmazni.'
Forrás: http://www.berettyoujfalu.hu/index.php?module=news&action=show&nid=10756

Az alkotás 4-5 méter magas, és meglepően jó állapotban van. A fák nőttek meg nagyon a környezetében, illetve a zászlótartó rudak zavarják a látványt.