V. Ferdinánd volt az utolsó Magyar király akit Pozsonyban koronáztak meg.
A beteges, gyenge képességű király helyett: Metternich kancellár és Kolowrat államminiszter kormányoztak.
Az 1848-as magyar forradalom hatására V. Ferdinánd aláírta az új alkotmányt, és engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának, majd udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, ám az októberi bécsi felkelés miatt ismét elmenekült, ezúttal Olmützbe.
1848. december 2-án az udvari kamarilla lemondatta minden címéről unokaöccsének, Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő fiának) javára.
Az uralkodása alatt meghozott törvényeket és rendeleteket semmisnek tekintették.
A lemondott Ferdinánd ezután feleségével együtt visszavonultan élt Morvaországban, végül Prágában halt meg.

V. Ferdinánd királynak az Országház déli végfalán látható szobrát Mayer Ede készítette. A művész fesztelen testtartással, lovastiszti egyenruhában ábrázolta a magyar királyt.
(A szobor a fiatornyok kompozíciójába fogva, baldachinos emelvényen áll.)
Forrás: Az Országház. 2007.

Az Országház építése hazánkban nem pusztán építészeti probléma volt a XIX. században. Szimbolikus erővel bírt, a függetlenség jelképét látták a megvalósításban, és része volt ebben az országgyűlés Pestre történő áthelyezésének is. Az Országház építése több javaslat, három tervpályázat (1844, 1861, 1882) és az ideiglenes jelleggel megépített képviselőház (1865) megépítése után valósulhatott meg. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk kimondta, hogy az Országházat a Tömő téren kell megépíteni. Az 1882 áprilisában megjelent pályázat meghatározta az épület elhelyezését, miszerint a főhomlokzatnak a Dunára kell néznie, de az épület párhuzamosan, vagy merőlegesen is elhelyezhető. A beérkezett 19 pályázatból négyet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, illetve Otto Wagner pályázatait). A bizottság Steindl Imre tervét választotta, annyi változtatással, hogy egy félemelet beiktatását kérte, és a homlokzati két főtorony és az üléstermek négy-négy tornyát kupola helyett hegyes sisakokkal váltották fel. Az átdolgozott terveket 1884-ben fogadták el, az első kapavágást 1885-ben tették meg. Az épületet 1902-ben vették használatba, de a belső munkálatok csak 1904-ben fejeződtek be.

Az Országház épületében és a külső falakon elhelyezett szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be. A külső falakon elhelyezett alkotások a magyar történelem nagy alakjait és kísérőiket ábrázolják. A szobrok a „száraz realizmus” jegyében kerültek megformálásra.

„Steindl nemcsak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történeti hűségükben is egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük tudományos útbaigazítás alapján, „hiteles” formákkal készült.” Az alkotásokat huszonhárom alkotó készítette, de egyéni stílus nem fedezhető fel rajtuk. A szobrok, akárcsak az épület külső burkolata, eredetileg a puha mészkőből készültek, ezért a megrongálódott, hiányos szobrokat újrafaragják, restaurálják.

A déli oldalon lent Szent István alakja mellett két apród, felette Illésházy István, Eszterházy Miklós nádor, Verbőczy István nádor, József főherceg nádor, V. Ferdinánd, I. Ferenc, II. Lipót szobrait helyezték el.

---