Ennek a műlapnak a létrejöttében az előző feltöltésem, az Újvidék téri iskola homlokzatán látható dombormű alkotójának, Gregersenné Lux Alice-nek van döntő szerepe - miközben kerestem a dolgait az interneten, ezekre az épületdíszítő kerámiákra bukkantam rá.

A Gubacsi lakótelep az egykori Drasche Téglagyár pesterzsébeti telephelyén, a Duna partján épült fel az 1950-es években. Kicsiny zárványnak számított, néhány utca csak, a többnyire háromszintes házak, melyekben inkább kisebb alapterületű lakások kaptak helyet, még bőven a panelépítkezés dömpingje előtt épültek, és élhető térbe kerültek: a nyugati oldali Duna-parton kívül a házak környezetében még ma is feltűnő a köztük húzódó szellősebb zöldterület. A lakótelep felépítése 1955-re fejeződött be, s a kor szokásainak megfelelően az épületek egy része jellegzetes épületdíszt, a bejárati kapu felett elhelyezett kerámia féldomborművet kapott. Ezek a művek (egy kivétellel) tematikusan és kidolgozásban is szorosan kötődnek egymáshoz, a családi élet idilljét mutatják be.

Úgy számoltam, összesen 12 ilyen kapudísz található ma a telep háromszintes lakóházain, általában párosával elhelyezve, de akadnak magányos darabok is. Érdekesség, hogy a párosok darabjai eredetileg is eltérő színezésűek lehettek - az időjárás, a fényviszonyok, a madarak ténykedése stb. ezen felül is eltérően koptatta őket. S noha ma már a házak is különféle színekben pompáznak, a kis darabok romlott (egy esetben megrongált) állapotukban is kötést jelentenek a házak között.

A szerzőségre utaló szignó mindössze a Zamárdi utcai nyitó párdarabon van, itt G. Lux A. és Gorka G. nevei olvashatók, ezt a két darabot azonosítottnak veszem, és külön szorosan kapcsolódó műlapon töltöm fel. Ugyancsak megoldottnak látszik a Téglaégető u. 11. sz. alatt látható 'Őzikék' című magányos darab, ezt és történetét is lásd külön kapcsolódó műlapon. A IV. műlapon szerepel a Zamárdi utca 14. szám kapujának dísze, erről Ády derítette ki, hogy Gádor István kerámiája, továbbá az is, hogy azt a darabot 1950-ben készítette Gádor, tehát alighanem a legkorábbi lehet az összes közül. - Azokon a kerámiatáblákon, melyek itt láthatók, azonosító szignó vagy más jelölés nincs, de az Artportalról tudni lehet (a részleteket lásd a lenti kommentárokban), hogy kik vettek részt a Gubacsi lakótelep épületeinek díszítésében. A Berci által említett négy néven kívül még egy szobrász neve tűnik fel a szakirodalomban: Prohászka László Ohmann Béláról szóló tanulmánya megemlíti, hogy Ohmann 1945 utáni kevés köztéri munkája az egyik itteni épületdísz elkészítése - de hogy ez melyik lehet, azt sajnos nem árulja el. Gorka Géza egyébként a korszak ismert kerámiaművésze volt - valószínűsíthető, hogy az elkészült kerámiák mindegyike az ő műhelyében vagy az ő felügyeletével nyerte el végső formáját.

Ha a közös bölcsesség tovább képes finomítani a szerzők körüli rejtélyeket, a műlapot szívesen tovább bontom majd. Pillanatnyi bemérése a jelenlegi nyitóképet veszi alapul. Az első feltöltéskor egyébként az Őzeket tulajdonítottam Ohmann Bélának, és elképzelhetőnek tartottam, hogy az a dísz valamiféle utalás Boldogfai-Farkas Sándor ugyancsak ezen a telepen álló díszkútjára (1444), mellyel kapcsolatban szomorúan kell tudatnom, hogy a fényképezés napján nem volt a helyén. - Tar István remek Táncolókja (2858), az egyik legjobb elhelyezésű budapesti szobor viszont, hálistennek, igen.

Az internetes oldalt, mely a díszítő művek és az egész telep megkeresésére a leginkább sarkallt, adalékként ide foglalom.