A Nibelung-éneket, a középkori német udvari irodalom virágkorának egyetlen ránk maradt hősi eposzát, 1200 körül foglalták írásba.
A történet szerint: A messzi tenger mellett lakott egy leányka, akihez hasonlót még senki nem látott. Szépsége csodálatos, ereje hatalmas, versenyt hajítja a kopját a vitézekkel. Aki a kezét kéri, annak három játékban kell őt legyőznie. De ha egyet is elveszít, fejét veszíti.
Egy napon így szólt Gunther király:
- Elmegyek a messzi tenger mellé, a csodaszép Brunhildáért. Szerelméért kockára teszem életemet, s ha nem nyerem el őt, inkább pusztuljak ott.
A szobor a Rajnán éppen leevező Gunthert és hű zenészét, Volker von Alzeyt ábrázolja.
Az alkotás sok linzi elképzelését igyekszik alátámasztani (a Nibelung-híddal együtt), miszerint Linz és a Nibelung-ének szorosan összefonódik, pedig a hősi énekben Linz nem is szerepel. Linz nem a Rajna, hanem a Duna partján fekszik. A történet második része ugyan a Duna mentén játszódik, de alsóbb szakaszán, Ybbs és Esztergom közötti településeken.

Peter Hans Dimmel (1928-) a linzi művészeti iskola első szobrászosztályában végzett, azóta szabadúszóként alkot Linzben. Dimmel süketként született és 1962 óta elkötelezett a süket emberek iránt. Többek között 1995-ben Bécsben megszervezte a siketek világkongresszusát, és évtizedek óta aktív szerepet játszik Ausztriában a siket érdekképviseleti csoportokban.

---