A szállóban az üvegablakokat keresve, az első emeleti lépcsőfordulóval szemben láttam meg ezt a montázst. Olyan esszenciáját mutatta témájának, hogy "hazahoztam" amolyan rejtvénynek.
Meglepődve láttam, hogy Ferencz Béla fafaragó művész készítette, akinek a kiállítása a közeli Sziklatemplom egyik helyiségében látható már talán évtizedek óta. Így aztán egy kis történet fogalmazódott meg a fejemben, bár bizonyítékom/forrásom nincs, csak úgy kikerekedett.
Erdélyből indult, Magyarországon tett kitérője után Kaliforniában élt. Úgy gondoltam, amikor a 90-es években Budapesten járt újra – hiszen évekig a Sziklatemplom oltárát és berendezését faragta – megszállt a hotelben, vagy csak átjárt, de mély benyomást tehetett rá – talán Budapestet is beleérezve. Ez adhatja a falikép sokrétűségét.
A fő motívum természetesen a Gellért finoman egyszerű szimbóluma, a "G", ami mint egy iniciálé formálódik, de középen. Ezen koronaként egy nagy tálat látok, benne madarak szárnyukat próbálgatva. Aztán van itt minden, gondolatok sokasága.
Étel, ital (bőségkosár, fagylalt), zenei kíséret (hegedű, pán-síp), mérnöki eszközök, festőpaletta, a gyógyítást jelképező tekergő kígyó (a fürdő gyógyvizére utal), egy boroskancsó, azon a világ térképe... hiszen minden út ide vezet. Fenn, kétoldalt a hotel kupolái veszik közre az iniciálét, alul a szálloda neve kiírva.

---