Nem túl optimista az ember, amikor egy olyan népszerű városba megy, mint Sopron, hogy létezik még olyan szobor, amiről nem készített valaki műlapot. Bár fotózgattam sokat, csak utólag azonosítom, ill. illesztem műlapokhoz a képeket - és íme, Szent Borbála nincs. Az egy másik kérdés, hogy közben megváltozott a követelmény, immár 5 kép a minimum - az csak szerencse kérdése, hogy van 5 képem.
Szóval: Sopron jól földolgozott és bőséges anyagot kínál a köztérképnek. Különösen a belváros, mint ez esetben is.
Várkerület 37.
"T ö r t é n e t e : A Festõ köz felé esõ ház a XVIII. században a Szent Borbála oltárjavadalmas ház volt ; ebben a házban ugyanakkor a Fekete elefánt cégérû fûszeresbolt is mûködött. Annak tulajdonosa, Buachiatita János szerezte meg a házat 1779-ben. A bolt 1835 körül a Hátsó-kapu 8. szám alá költözött. Egyemeletes ház volt. Mellette elõbbre ugró, oldalrizalitos, egyemeletes keskeny ház állott, félemelettel. A két házat 1896-ban lebontották és helyükre Schármár János építész tervei szerint felépült a mai épület, homlokzatán megtartották Szent Borbála kőszobrát. (1750 körül.)"
"Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát, ezért a vészharangra rá szokták vésni a képét. Ezáltal lett a harangok és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyet úgy tekintettek, mint a villám és a tűz egyesült erejét, ez a gyenge és minden erőszaktól távol álló szűz hamarosan a tüzérek védőszentje lett. Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett."

---