Mátészalkán az 1705-ös Rákóczi-szabadságharc idején öt embert találtak a fejedelem küldöttei.
Azt, hogy hogyan lett ebből mára több mint 17 ezer fő, azt a mellékelt wikipediás oldalon lehet elolvasni.

A települést a XX. század küszöbén előbb körzeti központtá, majd járási székhellyé minősítették. Ekkor indultak a városias építkezések. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát. Sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti években városi rangját vesztett, ugyanakkor mint nagyközség vált a megye székhelyévé. Trianon után előbb Szatmár, majd Szatmár-Ugocsa-Bereg, ill. Szatmár-Bereg vármegyék központja volt.
Csak 1950-ben, a megyék létrejöttével szűnt meg megyeszékhelyi szerepe.
1969. augusztus 1-én lett ismét város.
Dinamikus városfejlesztő tevékenységét ismerte el a Magyar Urbanisztikai Társaság 1981-ben. Hild János emlékérmet adományoztak a településnek.

Az itt látható emlékkövet a Hild téren helyezték el, a várossá válás 20. évfordulóján, 1989. augusztus 1-én.
A város ugyan töretlenül fejlődött tovább, de erről az alkotásról mintha megfeledkeztek volna. Az út szélétől kicsit beljebb, 'köveken lépdelve' lehet eljutni az emlékkőig. Ezeken, későbbi felfedezésem szerint a város életének fontos eseményei, évszámai voltak olvashatók. Mára nagyon megkoptak ezek a kövek, alig lehet észrevenni, hogy ott valaha (21 év), valaki közölni akart volna valamit.
A mészkőtömb tetején egy pecsétnyomó látható, rajta a város címerével. Itt is őrdaru áll a címerben, mint a Püspökladányéban. A tömb oldalán meg itt is, mint a Lápi emléknél, körben állatkák vannak faragva.

Az alkotó alig pár hete hunyt el. Itt olvashattok életéről, munkásságáról:
http://www.indexkelet.hu/rovatkeret.php?r=3&cikk=28704