Finomítások a működési elveinkben
Kisebb módosítások és kiegészítések kerültek be a működési elvekbe pár nappal ezelőtt, és szerkesztőségünk összetétele is változott. Olvass tovább, ha érdekelnek a részletek!
Köszönjük, Róbert!
A héten egy fővel csökkent szerkesztőségünk létszáma. Nagyon köszönjük az idei munkádat, Róbert, és bízom benne, hogy szakértelmeddel a továbbiakban is segítesz a közösségnek bizonyos kérdésekben. A szerkesztőség maradék csapatának: Verának, Máriának és Jánosnak kitartást és jó munkát kívánok.
A válás oka röviden annyi, hogy bizonyos elvi kérdéseket alapvetően másként gondoltunk, ezek az eltérések az idők során nem csökkentek, és ez mostanra gátja lett a közös munkának.
---
Működési elvek frissítése
Az utóbbi hetekben-hónapokban a kérdőíves válaszaitok alapján tisztáztunk néhány nyitott kérdést, illetve nem kellő részletességgel megfogalmazott mondatot. A frissített elveket 2 napja töltöttem fel, de sorolom ezeket:
2. d.) pont: itt tisztáztuk, ami eddig is állt, de nem volt kifejtve, vagyis, hogy nem köztérről nem várunk művészi elem nélküli emlékőrzőket.
Ugyanitt a múzeumoknál deklaráltunk nagyobb szabadságot. Kiállítási tárgyakat továbbra sem várunk, de a nyitott múzeumkertekben álló szobrok, valamint a kifejezetten a múzeumkertbe készült, és ott avatott alkotások jöhetnek. Értelemszerűen ez mindig egy bizonytalan terület lesz, érdemes megkérdezni a szerkesztőséget, hogy "Belefér-e".
Ugyanebben a pontban tisztáztuk a kérdőívezés eredménye alapján, hogy templomokból várunk minden önálló művet, aminek tudjuk az alkotóját. Hogy mi önálló? Részletezve látod az elvekben.
Szintén ennél a pontnál tisztáztuk még a szabad panoráma részeként látható, udvarokon álló művek dolgát. A jogi helyzet itt az, hogy ha látszik, fotózható és bemutatható. A valóság az, hogy nem egy perrel fenyegetést kaptam már, és emiatt műlapokat is kivettem már. Sajnos a Köztérkép üzemeltetőjének nincs anyagi és jogi kapacitás pereskedni.
Megérzésem szerint ugyanez igaz lesz bizonyos nem köztéri belső terekre is, vagyis készülök már a temetők, templomok, irodaházak, iskolák és más intézmények irányából érkező megkeresésekre. Ezek mellett nektek azt tanácsolom, továbbra is csináljátok - csináljuk! Egyrészt a panorámaszabadság értelmében, másrészt beltérben az egyedi engedélykéréseiteknek köszönhetően dolgozhatunk tovább. A jövőbeli megkereséseket és műlap levételeket elképzelhető, hogy publikálni fogom, és ki kell találnom valamit ezeknek a műveknek a jegyzék-szerű megőrzésére, mert szükség van arra, hogy ezek ne tűnjenek el teljesen.
A 2. g pontba bekerült egy mondat a sorozatgyártott alkotásokról. Ez is egy érdekes helyzet... Eddig is rendezett volt ez, hiszen az "egyedi művészeti alkotások" kifejezés elviekben már kizárta a sorozatban készített műveket, de mégis enyhítettünk. Ha egy mű akár katalógusból rendelt is, sorozatban gyártott is, pár évtizeden belül az adott helyszín, közösség fontos emlékévé válik, a felújítások, javítások, áthelyezgetések miatt pedig egyedivé kezd válni megjelenésében is. Ahogy az emlékőrzők behozásával is az volt a célunk, hogy egy közösség fontos köztéri emlékeit teljesebb körben dolgozhassuk fel, itt is ez az elv vezérel minket.
Ugyanennek a pontnak a végén megjelent egy új bekezdés; ezt érdemes elolvasnotok; válasz több miértre is, amikor egy nem köztéri értéket utasít el a szerkesztőség, vagy az üzemeltető. A Köztérkép és elődje is alapvetően a köztéri alkotások miatt jött létre és fog működni a jövőben is.
A 7. pont végén kiemeltem, hogy az átadás a most készülő KT 2.0-val meg fog szűnni.
A változások ismertetése ennyi, de az átadások megszűnéséhez még lenne néhány gondolatom.
Az átadás, mint intézmény eleve technikai okokból jött létre. Az inaktív tagok lapjainak átszabása, javítgatása csak műlapgazdaként lehetséges teljes mértékben. Ez jogilag nem lenne probléma, hisz a korábbi tag képei és szövegei a tag neve alatt maradnak. Az adatok közkincsek, a lapok gyűjteményes adatbázisa pedig a KT Mozgalom tulajdonában vannak. Etikailag már problémásabb, ha elhunyt tagjaink lapjairól beszélünk.
De a lényeg nem feltétlenül ez. A műlapok, ahogy a szobrok is - közösek, legalábbis hosszabb távon. Műlapjaink túlélnek minket. Akkor is meglehet, hogy már nem akarjuk kezelni a hozzáadásokat, amikor még belépegetünk a lapra, de már nem akarunk dolgozni a korábbi feltöltéseinkkel. Ez bárkivel bármilyen életszakaszában megtörténhet. A munka pedig önkéntes, vagyis semmit sem követelhetünk meg - ezeket az eseteket a rendszernek kell tudnia kezelni mind szabályozási, mind technikai szinten. Fogunk még erről sokat beszélgetni szerintem... de egyszerűbb lesz, ha már látjátok, hogyan képzeltem el a műlapok kezelését a következő felületen. Én már nagyon izgatott vagyok, hogy közreadhassam a fejlesztés, de sajna eltart még pár hónapig a munka.
Ha véleményed, kérdésed van a változásokkal kapcsolatban, írd ide, kommentként.
---
A bejegyzés képének azért választottam Bocz Gyula alkotását, mert egy pár napja feltöltött, példátlan modernséggel "rekonstruált" szentháromság-szobor ( https://www.kozterkep.hu/~/32511/Szentharomsag_szobor_Sumony_1995.html ) eszembe juttatta, mennyire szerettem megérinteni műveit a villányi szoborparkban.
A héten egy fővel csökkent szerkesztőségünk létszáma. Nagyon köszönjük az idei munkádat, Róbert, és bízom benne, hogy szakértelmeddel a továbbiakban is segítesz a közösségnek bizonyos kérdésekben. A szerkesztőség maradék csapatának: Verának, Máriának és Jánosnak kitartást és jó munkát kívánok.
A válás oka röviden annyi, hogy bizonyos elvi kérdéseket alapvetően másként gondoltunk, ezek az eltérések az idők során nem csökkentek, és ez mostanra gátja lett a közös munkának.
---
Működési elvek frissítése
Az utóbbi hetekben-hónapokban a kérdőíves válaszaitok alapján tisztáztunk néhány nyitott kérdést, illetve nem kellő részletességgel megfogalmazott mondatot. A frissített elveket 2 napja töltöttem fel, de sorolom ezeket:
2. d.) pont: itt tisztáztuk, ami eddig is állt, de nem volt kifejtve, vagyis, hogy nem köztérről nem várunk művészi elem nélküli emlékőrzőket.
Ugyanitt a múzeumoknál deklaráltunk nagyobb szabadságot. Kiállítási tárgyakat továbbra sem várunk, de a nyitott múzeumkertekben álló szobrok, valamint a kifejezetten a múzeumkertbe készült, és ott avatott alkotások jöhetnek. Értelemszerűen ez mindig egy bizonytalan terület lesz, érdemes megkérdezni a szerkesztőséget, hogy "Belefér-e".
Ugyanebben a pontban tisztáztuk a kérdőívezés eredménye alapján, hogy templomokból várunk minden önálló művet, aminek tudjuk az alkotóját. Hogy mi önálló? Részletezve látod az elvekben.
Szintén ennél a pontnál tisztáztuk még a szabad panoráma részeként látható, udvarokon álló művek dolgát. A jogi helyzet itt az, hogy ha látszik, fotózható és bemutatható. A valóság az, hogy nem egy perrel fenyegetést kaptam már, és emiatt műlapokat is kivettem már. Sajnos a Köztérkép üzemeltetőjének nincs anyagi és jogi kapacitás pereskedni.
Megérzésem szerint ugyanez igaz lesz bizonyos nem köztéri belső terekre is, vagyis készülök már a temetők, templomok, irodaházak, iskolák és más intézmények irányából érkező megkeresésekre. Ezek mellett nektek azt tanácsolom, továbbra is csináljátok - csináljuk! Egyrészt a panorámaszabadság értelmében, másrészt beltérben az egyedi engedélykéréseiteknek köszönhetően dolgozhatunk tovább. A jövőbeli megkereséseket és műlap levételeket elképzelhető, hogy publikálni fogom, és ki kell találnom valamit ezeknek a műveknek a jegyzék-szerű megőrzésére, mert szükség van arra, hogy ezek ne tűnjenek el teljesen.
A 2. g pontba bekerült egy mondat a sorozatgyártott alkotásokról. Ez is egy érdekes helyzet... Eddig is rendezett volt ez, hiszen az "egyedi művészeti alkotások" kifejezés elviekben már kizárta a sorozatban készített műveket, de mégis enyhítettünk. Ha egy mű akár katalógusból rendelt is, sorozatban gyártott is, pár évtizeden belül az adott helyszín, közösség fontos emlékévé válik, a felújítások, javítások, áthelyezgetések miatt pedig egyedivé kezd válni megjelenésében is. Ahogy az emlékőrzők behozásával is az volt a célunk, hogy egy közösség fontos köztéri emlékeit teljesebb körben dolgozhassuk fel, itt is ez az elv vezérel minket.
Ugyanennek a pontnak a végén megjelent egy új bekezdés; ezt érdemes elolvasnotok; válasz több miértre is, amikor egy nem köztéri értéket utasít el a szerkesztőség, vagy az üzemeltető. A Köztérkép és elődje is alapvetően a köztéri alkotások miatt jött létre és fog működni a jövőben is.
A 7. pont végén kiemeltem, hogy az átadás a most készülő KT 2.0-val meg fog szűnni.
A változások ismertetése ennyi, de az átadások megszűnéséhez még lenne néhány gondolatom.
Az átadás, mint intézmény eleve technikai okokból jött létre. Az inaktív tagok lapjainak átszabása, javítgatása csak műlapgazdaként lehetséges teljes mértékben. Ez jogilag nem lenne probléma, hisz a korábbi tag képei és szövegei a tag neve alatt maradnak. Az adatok közkincsek, a lapok gyűjteményes adatbázisa pedig a KT Mozgalom tulajdonában vannak. Etikailag már problémásabb, ha elhunyt tagjaink lapjairól beszélünk.
De a lényeg nem feltétlenül ez. A műlapok, ahogy a szobrok is - közösek, legalábbis hosszabb távon. Műlapjaink túlélnek minket. Akkor is meglehet, hogy már nem akarjuk kezelni a hozzáadásokat, amikor még belépegetünk a lapra, de már nem akarunk dolgozni a korábbi feltöltéseinkkel. Ez bárkivel bármilyen életszakaszában megtörténhet. A munka pedig önkéntes, vagyis semmit sem követelhetünk meg - ezeket az eseteket a rendszernek kell tudnia kezelni mind szabályozási, mind technikai szinten. Fogunk még erről sokat beszélgetni szerintem... de egyszerűbb lesz, ha már látjátok, hogyan képzeltem el a műlapok kezelését a következő felületen. Én már nagyon izgatott vagyok, hogy közreadhassam a fejlesztés, de sajna eltart még pár hónapig a munka.
Ha véleményed, kérdésed van a változásokkal kapcsolatban, írd ide, kommentként.
---
A bejegyzés képének azért választottam Bocz Gyula alkotását, mert egy pár napja feltöltött, példátlan modernséggel "rekonstruált" szentháromság-szobor ( https://www.kozterkep.hu/~/32511/Szentharomsag_szobor_Sumony_1995.html ) eszembe juttatta, mennyire szerettem megérinteni műveit a villányi szoborparkban.
Bejegyzés megtekintés: