Simaság

 
2015 november elején Sopronba utaztunk néhány napos pihenésre. Útközben – mint mindig – szorgalmasan fürkésztem a településeken látható szobrokat, és néha a szoborkeresőn ellenőriztem a köztérképes nyilvántartásukat. Mivel nem én vezetek, a navigálás mellett van időm böngészni a neten. A legtöbb esetben meg is találom a valóság virtuális másolatát. Amikor Simaságon haladtunk keresztül, észrevettem a templom mellett egy szoborpark-szerű ligetet, két feltűnően óriási királyszobor különösen megragadta a figyelmemet, sőt az út másik oldalán és a közeli Művelődési Ház falán is láttam, hogy elsuhant egy szobor. Mire a Szoborkeresőn és a Köztérképen ellenőriztem az adatokat, és meglepődve láttam, hogy Simaság még nem szerepel az adatbázisban, már messze jártunk a falutól, ezért megjegyeztem magamban, hogy hazafelé jövet itt feltétlen meg kell állni.
A Sopronban töltött pihenésünk nagyon kellemesen telt, jókat kirándultunk, sok szép dolgot láttunk, ragyogó szép napos időnk volt. Egyszer majdnem azt hittem, hogy találtam egy feltölteni való szobrot a Károly-kilátó mellett, de később kiderült, hogy csak a gyenge sugárzás miatt nem találta meg a telefonom Hédl András emlékjelét. Egyik napon még Dunaszerdahelyre is elutaztunk Szlovákiába, ahol aztán sok szép magyar vonatkozású szobrot találtunk, amelyek feldolgozását a következő hetekben fogom megejteni.
Aztán elérkezett az üdülésünk vége, és hazafelé jövet gyönyörű időben érkeztünk meg újból Simaságra. Először a templommal szemközti oldalon álló Nepomuki Szent János-szobrot vettem szemügyre. A „szabványos” barokk szobor fényképezése után a templom bejárata előtt álló két király, Szent István és Szent László szobrát jártam körbe. Ez a két homokkő szobor feltűnően jó állapotban emelkedik a magas talapzat fölé. Méretében, finom részletes kidolgozásában és különös stílusában engem bizony magával ragadott. Habár felépítésében és arckifejezésben nagyon hasonló a két faragvány, a kezükben tartott attribútumok egyértelműek, István jogart és országalmát tart, míg László kezében az országalma mellet a harci bárd mutatja a lovagi tulajdonságát, palástja alól pedig kilátszik a legendás királyi kardja.
A templom mögött elterülő temetőbe egy szintén szépen felújított és példás módon karbantartott barokk stílusú kapuépítményen keresztül lehet bejutni. Az építmény falában az 1745-ben elhalt Somogyi István plébános sírköve van beépítve. A temető egyik sarkában egy emlékfal áll, melyet egy 1700 években épült gazdasági épület maradványából alakítottak ki. Az emlékfalon két, Ságon született Festetics testvérnek, gróf Festetics Györgynek, a keszthelyi Georgikon alapítójának, és gróf Festetics Imrének, a genetikai törvények első tudományos megfogalmazójának, valamint Kozina Sándornak, az 1808-ban Ságon született festőművésznek a domborműves emléktáblája van elhelyezve. A kibontott oldalfal boltíve alatt pedig a képviselő testület által 2010-ben felállított barokk stílusú emlékkereszt áll. A temető központi helyén a Herceg Hochenlohe Waldenburg-család kriptája helyezkedik el, ez a család volt a falu birtokosa 1874-től 1916-ig.
A templomtól kissé távolabb egy világháborús áldozatok névsorát tartalmazó emlékmű áll. A templomba csak a rácsos ajtóig jutottam, és innen próbáltam lefényképezni a főoltár felett álló Bűnbánó Mária Magdolnát ábrázoló barokk főoltárképet, de sajnos ebből a szögből a mennyezetről lelógó csillár került a felvétel középpontjába. A templomkertben áll még néhány szakrális kisemlék, amelyeket az idő rövidsége miatt nem volt alkalmam alaposabban szemügyre venni.
Ezután átsétáltunk a közeli Művelődési Házhoz, ahol a bejárat mellett egy Festetics György mellszobor domborodik a falon. Fényképezés után benyitottunk az épületbe, hátha sikerül valamilyen hasznos információt szerezni a sok érdekes alkotásról. A színházteremben a takarító néni éppen egy férfi ismerősével beszélgetett. Megszólítottam hát őket:
– Meg tudnák mondani mikor helyezték ide a falra ezt a Festetics-szobrot?
– Most avatták október elején, a falu fennállásának 750. évfordulójára. Nagy ünnepség volt, Kövér László mondta az avatóbeszédet, itt volt Pápai Lajos a győri Püspök. Akkor avatták az emlékfalat is, és ültettek egy emlékfát.
– A temetőben?
– Nem – mondta mosolyogva –, az már régebben történt, itt a ház mellett épült egy emlékfal, menjünk ki nézzük meg.
Amikor kiléptünk akkor vettem észre, hogy a bejárat előtt álló fal nem csak szélvédő biciklitámasz, hanem az országcímer és falucímer között az 1265-2015 évszám utal a település 750 éves fennállására.
– A szobor készítőjéről lehet valamit tudni? Én látok valami kézjegyszerűt a büszt oldalán, de nem ismerem fel, mit jelenthet a TOMU
– Három alkotó is van, a portrét a közeli Hegyfalun élő Veres Gábor készítette, biztonsági okokból égetett agyagból készült, a bronzszobroknak sajnos könnyen lába kél, így talán biztonságosabb az elhelyezés. Festetics György itt született a kastélyban, a szülei pedig a templomban vannak eltemetve. Akkor még Ság volt ennek a településnek a neve, később egyesítették a közeli Simaházzal, és így lett Simaság a falu neve.
Megköszöntük a hasznos ismertetést, elköszöntünk, és elindultunk a kastély irányába. A bejáratnál sajnos kedvetlenül vettük tudomásul a kedvezőtlen híreket. A kapuőr amint meglátta nálam a fényképezőgépet udvariasan közölte, hogy a kastély jelenleg kórházi intézmény, ahol pszichiátriai betegeket gondoznak, ezért tilos a fényképezés, hacsak nem hozok valami írásos engedélyt. Ahogy a sűrű bokrok mögött megláttam az épület leromlott állapotát, végül már nem is nagyon akartam a kastélykertben sétálgatva fényképezni.
Visszasétáltunk hát a Nepomuki-szobor melletti padhoz, hogy elfogyasszuk a tízórai almánkat. Ahogyan ott falatáztunk, egyszer csak a templom előtt megállt egy autó, és kiszállt belőle egy idősebb úr, és módszeresen elkezdte fényképezni a szoborpark elemeit. Na, mondom itt egy kolléga, és ha nem sietek, ismét megelőz valaki. Első ránézésre nem volt ismerős, sok olyan köztérképes van, akivel még nem találkoztam, és a kis fénykép alapján biztosan nem ismerném fel. Elhatároztam, hogy próbálok egyezkedni, hátha meg tudunk osztozni a sok szép emlék bemutatásáról. Aztán ahogyan láttam a módszerét, úgy gondoltam nem lehet köztérképes, mert mindenről csak egy felvételt készített, azt viszont gondosan beállítva, megkeresve a legkedvezőbb pozíciót. Amikor a Nepomukihoz ért, meg is szólítottam:
– Jó napot kívánok, Szórád Péter szoborvadász vagyok ¬ mondtam, kezet nyújtottam felé, miközben élénken figyeltem a reakcióját.
– Kiss Tibor, szintén szoborvadász.
– Látom, szeret fotózni.
– Már évtizedek óta szobrokat fényképezek, odahaza több mint nyolcszáz felvételem van. Kezdetben papírképeket készítettem, amióta nyugdíjba mentem a feleségemmel járjuk az országot, és most már digitális képeket készítek, és feltöltöm számítógépre.
– És az internetre is feltölti?
– Nem, én csak a magam számára, saját szórakoztatásomra űzöm ezt a hobbit.
– És ismeri a köztérkép nevű weboldalt?
– Nem, még nem hallottam róla.
Gyorsan elmeséltem neki közösségünk tevékenységét. Érdekelte a dolog, főleg amikor a szoborkereső működéséről beszéltem, akkor csillant fel a tekintete, hogy ez bizony milyen hasznos dolog lehet a számára is. Sajnos mindketten siettünk, pedig órákig tudtunk volna beszélgetni az ország értéktáráról, és a látványosságokról. Nincs kizárva, hogy hamarosan egy újabb tagunk fog regisztrálni az oldalon.
Örömmel fogadnám.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Simas%C3%A1g
http://www.simasag.hu/tortenelmunk.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Festetics_Gy%C3%B6rgy_(mez%C5%91gazd%C3%A1sz)
Bejegyzés megtekintés:

Kapcsolt műlapok