Kíváncsian kerestem fel a hírekből már ismert szoborgyűjteményt, amely Kecskemét központjában, a Kerámiastúdió tőszomszédságában található.

Pálfy Gusztáv szobrászművész fiatalos léptekkel vezet fel a műteremlakása emeleti társalgójába és az onnan nyíló galériába. A falakon körben portrék és kisplasztikák sorakoznak tematikus elrendezésben. Egy nagyobb, tetőablakokkal megvilágított helyiségben pedig a készítés idejének sorrendjében sorakoznak a szobrok és domborművek.

– Leülünk beszélgetni, vagy egyből menjünk a kiállítótérbe – kérdezi tőlem a Mester.

Természetesen a galériát választom, hiszen szinte megrészegültem a sok ismerős és ismeretlen szobor látványától.

– A tetőtér utólagos kialakításával 1983-ban jött létre ez a galéria, amelyben az időközben összegyűjtött mintegy kétszázötven válogatott művemet be tudom mutatni. Az egyes térelválasztó polcokon nagyjából tíz évenként változó stílusom alkotásai láthatók. Kezdetben kőszobrokat készítettem, de hamar rájöttem, hogy ez az egyébként csodálatos anyag beszűkíti a lehetőségeimet.


– Úgy tudom, nagy munkák esetében a szobrászok igénybe veszik kőfaragók segítségét, és csak a végső munkálatokat végzik sajátkezűleg.

– Igen, ez így van, én is éltem ezzel a lehetőséggel. Például a Megyei Kórház kertjében álló márványból készült nagyméretű térplasztikát, amely a szív működését szimbolizálja, egy kőfaragó segített elkészíteni. Már korán rájöttem azonban, hogy a kő helyett a bronz megfelelőbb a mondanivalóm kifejezésére. Szinte az egész életművem ebből a csodálatos, jól megmunkálható anyagból készült.


– Kérem, elsőként beszéljen az egyik legnépszerűbb szobráról, a Pingvinekről.

– Az állatokat mindig szerettem, sőt pályám kezdetén igazából állatorvosnak készültem, és ma is foglalkoztat a környezet, és az élővilág védelme. Ezért készítettem a pingvinekről ezt a bensőséges hangulatú munkát. Egyik példánya nemrég került a Megyei Könyvtárba, a gyermekrészleg bejáratához. Itt említem meg a Farkas Gábor építésszel közösen készített, a város központjában lévő „Címerdombot”, amelyben szintén kisgyermekek sokasága leli örömét, vidáman csúszkálnak rajta. Komoly térplasztikának spontán kialakult vidám funkciója sokaknak, így nekünk az alkotóknak is kedves.
A pingvinektől továbblépve a Mester kezébe veszi az egyik gyönyörű aktot.


– Kezdetben olyan munkákat készítettem, ahol fontos volt a szépség, fiatalság, termékenység és az erotika megjelenítése. Ezt például modell után mintáztam. Amikor elkészült a plasztika, a leány is nagyon meglepődött, hogy ő milyen szép. Azután itt van egy másik szobor, ahol a bánat és a gyász ábrázolása volt a célom. Ez a síremlék terv egy fiatalkori plátói szerelmem emlékére készült, aki 1956-ban a Kossuth téren egy barbár orvlövész áldozata lett.

Lassan a kezdeti lírai szobrokat felsorakoztató polcok végére értünk, és egy lépéssel odébb eljutottunk az elgondolkodtató kisbronzok rekeszeihez.

– Miután megismertem a bronz tulajdonságait, elkezdtem keresni a lehetőségeinek a határait is. A bronzszobornak meg kell mutatni magáról, hogy olvadt fémből a tűzben született. Ezt az élet ezerféleségét bemutató jelképes „Nagy Kapu” című munkám is jól illusztrálja.


Kíváncsian vártam a következő polcon lévő plasztika magyarázatát. Az alak itt egy széket tartott a feje fölött.

– Ebben az esetben azt próbálom kifejezni, mi történik akkor, ha a dolgokat a feje tetejére állítjuk. Ez az ember, aki a tárgyak rabjává vált, felemeli maga alól az itt jelképként használt széket a feje fölé, ezáltal mintegy megkoronázza magát, de egyúttal be is zárja, mert az arca elé került szék rácsos támlája a ketrecévé válik.

– Ez hihetetlenül érdekes! Mennyi gondolat, mennyi üzenet van egy szoborban! Az is nagyon különös, hogy ezt én itt most átélhetem, mert a művészek általában ritkán beszélnek az alkotásaikról.

– Valamikor én is így vélekedtem, de azután rájöttem, hogy jobb, ha ezeket a gondolatokat megfogalmazom és megosztom másokkal is. Ezért írtam meg a könyvemet is, hogy minél több emberhez eljussanak az üzeneteim.

– Úgy látom, a polcok alsó részén domborművek sorakoznak, kérem, beszéljen ezekről is.

– A relief majdnem kétdimenziós tárgy, alig van térbeli kiterjedése. Jellegéből eredően – a kisplasztikáktól eltérően – ez a műfaj az események egymás utáni bemutatásával lehetőséget ad a narratívára is. Többnyire azokat a témáimat fogalmazom meg domborműben, melyekben a dolgok fonákját is szeretném megjeleníteni. A sorozatok is komplexebbé tehetik a mondanivalómat. Egyébként a kisplasztikánál is fontos a pozitív és negatív formák kifejező ereje. A negatív általában valaminek a hiányát jelenti, valamiféle kiüresedést. Ez a kisplasztika például az öregségről szól, a címe is ez „Üres öregség”. A megfáradt ember elesettségét úgy akartam kifejezni, hogy a figura egy hangsúlyos űr köré van felépítve. Az expresszív munkáim között az egyik legkedvesebb szobrom ez a humoros, szinte már groteszk, leple mögé bújt fényképész, aki az emberi koncentrálás sarkítása. Máig kedvencem ez a két szobrom, melynek feleségem volt az ihletője. A „Március”-ra a fiatalos frissesség a jellemző. A „Ciklon” szintén a mozgás, a mindent elsöprő lendület bronzba öntött megtestesülése.

Ismét végére értünk egy polc rekeszeinek, és a másik oldalon folytatódott a következő periódus bemutatása. Újabb kisplasztika kerül le a polcról. Groteszk megjelenésű háromalakos, embertestű, gólyafejű figurák egymásnak kelepelve fonódnak össze.


– Gabrovóban ezzel a szobrommal díjat nyertem. A címe „Intrika születik”. A gólyamese valószínűleg különböző népeknél is ismeretes, és így megértették a gondolatomat, hogy ha ezek a furcsa lények elkezdenek kelepelni, akkor ott nem csecsemő, hanem intrika születik.

Egy idő után, amikor a szobrász megismeri a különböző technikákat, már nem jelent különösebb kihívást az elképzelt forma kialakítása. Ezt el akartam kerülni, és ezért jött a következő lépés, hogyan lehet a legegyszerűbb letisztult formákkal a tömegeket kialakítani. A téma olykor ugyanaz, mint az előző korszakban, csak a kivitelezés változik. Itt van például a Szent István és Bajor Gizella páros. A cél minél kevesebbel minél többet mondani. A részletek nem fontosak, ami viszont látszik, az nagyon lényeges. A király palástja alól kivillanó hatalmas kard, az akaratának kíméletlen és kegyetlen végrehajtását jelképezi, a homlokán pedig a kereszténység szimbóluma látható.

A teremtés csodáját is hirdető kereszttel több munkámban is foglalkozom. A kitárt karú ember ihlette kereszt azért is zseniális szakrális jelkép, mert a lényegét jelentő derékszögű találkozáshoz mindenki az állandóságot, a bizonyosságot asszociálja. Ez a forma jelenik meg a „Sirató” című művemben is. Két változatot készítettem, az expresszív kivitelnél a szenvedélyes formák érzékeltetik a fájdalmat, a későbbi modern ábrázolásban pedig az élek és csúcsok fejezik ki ugyanezt. Mindkét változatban a negatív az eltávozott hozzátartozó hiányát érzékelteti.

Vagy itt van például egy másik könnyen érthető szimbólum, a tojás. Ez a legtökéletesebb organikus forma, amely a gömbtől csak egy kevéssé tér el. Három eltérő, egyre barázdáltabban megjelenített tojás ábrázolásával a környezet életellenes károsításainak a veszélyeire kívántam felhívni a figyelmet. A háború borzalmainak az egyre fokozódó kegyetlenségét a Marsnak, a hadakozás istenének, három különböző történelmi korszakra jellemző megformálásával próbáltam kifejezni. Az ókorban még kevesebb volt a kegyetlenség. A középkorban már rafináltabban ment az öldöklés. Napjainkban – ahogyan ezt Hirosima megmutatta – egy gombnyomással százezreket lehet halálba küldeni. A „Mars III.” élei, csúcsai, negatív beszívódásai ezt brutális népirtást érzékeltetik.

Miután az utolsó polcot is végignéztük, visszatérünk a társalgóba, és Pálfy mester megmutatja a saját maga által írt könyvet.

– A hetvenedik évhez közeledve felmerült bennem a gondolat, hogy jó lenne egy könyvet megjelentetni az életemről, a munkásságomról. Beszéltem is néhány művészeti szakíróval, de azután rájöttem, hogy nincs értelme egy harmadik személyt bevonni ebbe a folyamatba. Sokkal egyszerűbb, ha közvetlenül én írom le a saját gondolataimat az érdeklődőknek. Könyvemet nem a szakmának, hanem a barátaimnak, a műveimet szeretőknek szántam. Fontosnak tartottam, hogy az olvasók autentikusan, első kézből, ráadásul olvasmányosan kapjanak tájékoztatást. Örömmel tölt el, hogy gazdára talált albumom olvasói közül sokan gratuláltak, mert rendhagyó kötetemet érdekesnek találták.

Közben leértünk a műterembe, ahol egy állványon Kada Elek másfélszeres bronz portréja, kissé odébb a Rákócziról most elkészült dombormű látható.

– Meglepően nagy itt a rend egy átlagos műhelyhez képest – mondom elismerésképpen.

– Most már igen, de korábban itt voltak a gipszminták, félkész öntvények is. Idővel rájöttem, hogy az elmélyült munkához rendezett környezetre van szükség, ezért minden fölösleges dolgot eltüntettem. Most már csak egyetlen szobrot teszek föl a mintázó állványra, így minden figyelmem erre tudom összpontosítani.


– Én úgy hallottam, hogy egy mellszobor készül Kada Elekről, ez pedig egy fejszobor.

– A Kecskemét főterére készített büszttel együtt kiöntettem a mellszoborral együtt megmintázott portrét is. Szeretném, ha ez eljutna a Kada nevéhez köthető Hetényegyháza frekventált helyére.

Lassan elindulunk a kijárat felé, az előtérben még megállunk Petőfi mellszobra előtt.

– Ezen a Petőfi ábrázoláson sokat töprengtem. Több változatban is elkészítettem, végül az itt látható lett a végleges. Ez van a Petőfi-városban, Kiskunfélegyházán, és külföldön Dániában Viborgban, és Lengyelországban Tarnów-ban is. Ahhoz hogy a hiteles Petőfit megformázzam, két dolognak kellett megfelelni, hasonlítani a fizikai valóságához, és ahhoz a képhez, amit az emberek Petőfiről gondolnak. Félegyházán Tarjányi József minden ábrázolást összegyűjtött, amit csak valaha készítettek. Ezt mind átnéztem. A legtöbb ember az egykori tízforintoson látta Petőfit, erre is hasonlítani kell. De meg kell látni benne a költőt, a katonát, a forradalmárt. A portré végül az Escher Károly által retusált hiteles monotípiáról készült. Érdekességként jelzem, hogy habár a leírások szerint a költő mindig begombolta az ingét, én mégis kihajtott gallérral mintáztam meg, mert úgy gondoltam ez jobban kifejezi a habitusát és közelebb áll ahhoz a képhez, amit kialakítottunk magunkban erről a lázadó zseniről.

Miután elbúcsúztunk, a kapun kilépve ránéztem az órámra, éppen három órát töltöttem ezen a sajátos egyszeri, megismételhetetlen tárlatvezetésen. Észre sem vettem az idő múlását, miközben ezernyi dolgot tanultam, és sok szépséget láttam és „megláthattam”.

Irodalom:http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?BookID=723983&TabSheet=book&SessionID=5A035F2FE80C3DAFC3433F5F480FDE54E89D14BE4B17969AA25AB89B82598051F81D10E76DFA5D50171EA81C983388B37421D74GUQBWXTSQOCCFDPOIBBPMQTQDJJPCJZDIAMJKTCVWG6E8FF6F&CBStock=Checked&SrcOrder=o
http://www.bacstudastar.hu/palfy-gusztav