Ezeket a sorokat a Zalka Máté emlékkő műlapján, hozzászólásként kezdtem el írni, de rájöttem, hogy bejegyzésként adom közre, mert ide kívánkozik.

Nagyon-nagyon nehéz helyzetben vagyunk azokkal az alkotásokkal, amelyek művészetileg kevésbé értékesek, vagy minőségük erősen szubjektív, érzelmi szempontok figyelembevételével értékelhető csak.

Mert most itt [ennél a műlapnál] mit mondhatunk? Dombormű nélküli emléktábla? Az nem jöhet, ezt írjuk.
Szivar? Az miért jöhet? Egyik sem - az iskolákban oktatott kategóriáknak megfelelő - műalkotás, de mégis dönteni kell.
Mindenkinek van egy véleménye, nekem is: a szivar egy egyfajta modernnek mondható public art szempontból számomra rendkívül értékes kordokumentum, és már nem is áll, vagyis ez növeli az értékét. Az emléktáblában viszont semmilyen kordokumentum-jellegűt nem látok, de lehet, hogy pont ettől lesz kordokumentum? a jellegtelenségével? Nehéz kérdések ezek, és folyamatosan is megkapom, hogy nem lehetek bizonytalan. Valahol jogos.

Ilyenkor elgondolkodom a kezdetektől mostanáig tartó folyamatokon. Amikor a Szoborlap született, csak szubjektív szempontok léteztek. Aztán a műlapok ezreinek beérkezése megtanított bennünket arra, hogy kategorizálni és mérlegelni kell, mi nem fér bele. Logikusnak, és konzekvensnek tűnő szabályok mentén.

Látjuk már, ez nem kivitelezhető, és ha nem állunk a sarkunkra, a lap elsüllyed az áradatban.
Ez rávilágított arra, hogy vissza kell térnünk a szubjektív alapokhoz. Személyek által "kézzel" elvégzett válogatást kell végeznünk folyamatosan, hogy ezzel kialakítsunk egy "minőségi" gyűjteményt. Ez a Szoborlap állományának maximum felét jelentheti, első becsléseim alapján.

A megszülető válogatás kiemelten szerepel a Szoborlap kezdőlapon, a keresésekben. A teljes műlap állomány pedig a kozterkep.hu weblapon lesz elérhető, mint homogén, egyenrangú lista. Tehát minden elérhető marad a mostani lapon is, csak bizonyos műlapok már a Köztérképen nyílnak majd meg.

A legnagyobb dilemma 2006 júniusa óta az, hogy mindent, vagy csak a jót? és mi a jó? és a "minden"-nel mi lesz? Ki fogja megóvni, bemutatni - az is fontos sokaknak! Ezt az ősi alapdilemmát fogjuk megoldani reményeim szerint.

Bizonyára sokaknak nem lesz világos a szándék és a tett, de remélem, hogy lassacskán mindenkinek be tudom bizonyítani, hogy a szobrok, a közérti alkotások is ezt "akarják", és ezen a weblapon mégiscsak ők vannak főszerepben :)

...és hogy az emlékkő kérdésére válaszoljak: maradjon; ha ezzel lavinát is indítok el. A válogatásban valószínűleg nem fog szerepelni, de mint köztéri alkotás "megérdemli", hogy bekerüljön a gyűjteményünkbe.

A lavinák pedig egy dologra jók: felgyorsítják a cselekvést.

Kellemes telet! :)