Csíkszentmihályi Róbert bemutatása
Csíkszentmihályi Róbert a kőszobrász és éremművész.
„Magát becsületes kézművesnek vallja, aki kismesteri gondossággal hoz létre, készít olyan tárgyakat, amelyek hagyományos vagy nemes anyagokon keresztül egyszerű, tiszta gondolatokat fejeznek ki. Az elején a köveket Hévvel, majd onnan a kezében vitte fel gyalog a dombra, ahol lakik.
Kőszobrásznak tanult, kedvenc anyaga a kő, mégis szobrai nagy része bronzból készült, készített érmeket és faszobrokat is. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetően a matéria és a tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetőségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázza, ugyanakkor híven meg is őrzi organikus szemléletét. Jellemzőek groteszk állatfigurái, szárnyasok, négylábúak, nagy- és kisvadak, melyek az emberből is megmutatnak valamit.”
"Ki tudja, hogy milyen mediterrán szellő robbantotta – nem fújta, robbantotta – közénk ezt a csöndes mosolyú, hallgatag sziklaembert, Csíkszentmihályi Róbertet.
Rendet tevőnek? Ahhoz túl lassan, az időt már-már költői módon megélő cselekvő.
Forradalmi újítónak? Ahhoz az avantgárd, a jelesül mindent fölforgató avantgárd korbácsával kellett volna erre-arra suhintania. Ha rendet tevő – bár sorozatai poétikai rendről tanúskodnak - nem is lett belőle, és a forradalmi újítás (legalábbis hagyományos értelemben vett) díszjelvényét sem tűzte hajtókájára, a szobrászlét mint státusz igencsak megilleti.
Nélküle, mívesen alakító-formáló szenvedélye nélkül, fáradtabb volna az anyag, és szürkébb a gizgazos, gubancokkal teli plasztikai határ. Nem akart beletörődni abba, hogy rokonait le kell tagadnia („Apám római, majd genfi francia iskolái után került olasz gimnáziumba, amikor nagyapám magyar konzul lett Fiumében.”), nem fűlött a foga ahhoz, minduntalan életre sikítsa – pedig a politika ezt kívánta – a holtat. Amíg apja a két és fél évi uráli kényszermunka („málenkij robot”) során a rabok keserű kenyerét ette, ő édesanyjával és két testvérével a családi fészekben, Fiumében igyekezett a zsúfolt marhavagonban való utazás gyötrelmeit kipihenni – és erőt gyűjteni a pesti élethez.
Csíkszentmihályi, jóllehet csak harmadszorra vették föl a Képzőművészeti Főiskolára, már kezdőként valamilyen elevenséget hozott. A világra rácsodálkozó fiatalember – tizenkét éves kora óta hitt abban, hogy művész lesz - elemi erejű életörömét. Szenvedés, szegénység, egy torz világ - az ötvenes évek - megannyi megpróbáltatása volt a háta mögött (benne 1956 októberének elfojtott fáklyája), de ő családi indíttatása folytán, olaszos beütéssel, fehér márvánnyá sikálta a legmocskosabb utcakövet is.
1965-ben a Magyar Képzőművészeti főiskolán végzett, mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1964 óta Szentendrén él és dolgozik. A házát feleségével együtt építették. Kezdetben rajz és művészettörténet tanárként dolgozott Vácott és Budapesten, majd szobrásztanárként is tevékenykedett. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődött. Korai munkái természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készültek.
Díjak:
1974: Munkácsy-díj; 1975: III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1983: IV. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron; 1983: érdemes művész; 1988: Budapest Főváros Művészeti díja; 1995: szobrász koszorú (Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok); 2001: A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze.
2013.n Kapott Kossuth díjat Március 15. n
Amikor nála voltam, szerettem volna lefényképezni a szobrászkoszorút, de jót nevetett és azt mondta, az egy vándordíj, nem kapnak másolatot az előző művészek.
Bel- és külföldön számos köztéri műve található:
Anya gyermekével (bronz, 1968, Békés); Vadkan (mészkő, 1969, Tiszadob, Gyermekváros); Az utolsó szarvas emlékműve (öntöttvas, 1970, Verdinborg); Batthyány Kázmér (mészkő, 1971, Siklós); Hermann Ottó-emlékkút (mészkő, 1974, Bp., Vérmező); Jankovich Ferenc síremléke (mészkő, 1974, Bp., Farkasréti temető); Harmincad utca (bronz, 1974, Bp.); Háború (öntöttvas, 1974, Dunaújváros, szoborpark); Felszabadulási emlékmű (mészkő, Szentendre); A látomás tehene (mészkő, kútfigura, készült 1970-ben, 1976, Székesfehérvár, Május 1. tér); Zene (körtefa, készült 1971-ben, 1977, Vác, Zeneiskola); Díszkút csúszómászókkal (mészkő, 1979, Mátészalka); Boldog Erzsébet, Boldog Dominici János, Boldog Hedvig (mészkő domborművek, 1980, Róma, a Szent Péter bazilika altemploma, Magyarok Nagyasszonya kápolnája); Petőfi-dombormű (bronz, készült 1974-ben, 1981, Kiskőrös, M. H.); Szarvas (mészkő, készült 1969-ben, 1982, Bp., Margit krt.); Zene (mészkő, 1983, Bp., Farkasréti temető); A jerikói vak, Az emmauszi tanítványok, Krisztus és Tamás (bronz, 1984, Bp., Batthyány tér, a Szent Anna templom oltárának domborművei); Szobor őzbakkal (mészkő, 1984, Bischofheim, bevásárlóközpont); Végh György síremléke (mészkő, 1984, Bp., Tábor u.); Tűzszerész emlékmû (mészkő, 1985, Bp., Tábor u.); Térelválasztó plasztika (festett fa, készült 1978-ban, 1986, Szolnok, kórház); Szent Ferenc (mészkő, 1986, Szentendre, Ferences Gimnázium); Kálvária (bronz dombormű, 1988, Ábrahámhegy); Cs. Szabó László síremléke (mészkő, 1988, Sárospatak, temető); Krisztus (mahagóni, 1989, Kismaros); Barcsay Jenő síremléke (fekete gránit és aranyozott bronz, 1990, Bp., Kerepesi temető); A 2. Magyar Hadsereg (bronz dombormű, 1993, Bp., Hadtörténeti Intézet); Európa elrablása (bronz, 1993, Bp., Inter-Europa Bank); II. világháborús emlékmű (mészkő, 1995, Biatorbágy); Fali plasztika csobogóval (márvány, 1995, Bp., ERU-irodaház); Gyöngyössy Imre síremléke (márvány, 1996, Bp., Farkasréti temető); Gépember (bronz, 1996, Valkenswaard, Hollandia); Szent József (mészkő, 1996, Bp., Pasaréti tér); Fülep Lajos emléktáblája (bronz, 1997, Baja); Hősi emlékmű (öntöttvas, készült 1975-ben, 1997, Szentendre); „Budapest a Duna gyöngye”, Pest-Buda egyesítésének 125. évfordulójára (mészkő, 1998, Bp., Március 15. tér); Türr István (carrarai márvány, 1999, Róma, Gianicolo); III. Béla (mészkő, 2000, Pilisszentkereszt); 1956-os emlékmű (bronz, mészkő, 2000, Szekszárd); Petőfi (mészkő, 2001, Noto, Olaszország); 1956-os emléktábla (mészkő, 2001, Róma, Via de’ Cestari); Winkler Lajos-emléktábla (márvány és bronz, 2002, Velence, San Marco).
Hazai és külföldi közgyűjtemények egyaránt őrzik műveit. British M. (London); Dante M. (Ravenna); Érem M. (Wroclaw); Ferenczy M. (Szentendre); FK (Budapest); JPM (Pécs); MNG (Budapest); Münzkabinet (Drezda); MNM (Budapest); Nemzeti M. (Krakkó); PIM (Budapest); Skironio M., Polychronopoulos (Mégara, Görögország); Városi Képtár, Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár).
Egyéni kiállítások:
1967 • Eötvös Klub, Budapest [Kósza Sipos Lászlóval]
1970 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (kat.)
1974 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1975 • Művelődési Központ, Tata
1977 • Uitz Terem, Dunaújváros • Damjanich János Múzeum, Szolnok
1980 • Mini Galéria [Deim Pállal], Miskolc
1982 • Műcsarnok, Budapest • Magyar Akadémia [Szunyoghy Andrással], Róma
1982 • Palazzo Colonna, Marino (OL) • Kernstok Terem (kat.), Tatabánya
1983 • Magyar Intézet, Szófia (BG) • Magyar Intézet, Prága
1984 • Szentendrei Képtár, Szentendre (gyűjt.) • Szabadtéri kiállítás, Boglárlelle • Dürer Terem [Gyulai Líviusszal]
1987 • Kunstbetrieb [Dienes Gáborral], Dachau
1988 • Jipian Art G., Knokke Zoute (B) • Kék és Vörös Kápolna, Boglárlelle
1990 • G. de Jaargetijden [Krajcsovics Évával], Meppel (NL), Csontváry Terem, Pécs
1997 • Vigadó Galéria, Budapest [Balázs Mihállyal, Somogyi-Soma Lászlóval és Török Ferenccel] • Art-X Galéria, Budapest [Angyal Júliával]
1998 • MOL Galéria (kat.), Szolnok
1999 • Budapest Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások:
1971 • Ötök [Asszonyi Tamás, ~, Götz János, Pataki Ferenc, Végh András], Műcsarnok, Budapest
1973 • FIDEM, Helsinki
1975 • FIDEM, Krakkó • III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1976 • Magyar Éremantológia (1946-76), Ferenczy Múzeum, Szentendre
1978 • IV. India Triennale, Új-Delhi, India • Szabadtéri szoborkiállítás, Treptow Park, Berlin
1979 • FIDEM, Lisszabon • A kortárs magyar művészet tendenciái, Madrid • Nemzetközi Szabadtéri Szobor Biennálé, Skironio M., Polychronopoulos, Megara (GR)
1982 • Magyar Éremművészet, Puskin Múzeum, Moszkva, Ermitázs, Leningrád
1983 • FIDEM, Firenze
1984 • Modern magyar érmek, érmek és anti-érmek, London
1985 • FIDEM, Stockholm
1986 • XIV. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Padova
1993 • Szentendrei Művészek, Wertheim (D)
1994 • Érmek és majdnem érmek, Szentendrei Képtár, Szentendre
1995. Internationale Ausstellung moderne Skulpturen in derAlten Hammerschmide, Mkt. Piesting, NÖ
1995 • Helyzetkép, Műcsarnok, Budapest
1997 • Hat magyar művész, Galerie Signal, Dortmund
[Tenk László, Sváby Lajos, Stremeny Géza, Vilhelm Károly, Jónák Tamás]
1998 • Modern Art Medals. FIDEM retrospektív kiállítás, Hága.
Művek közgyűjteményekben:
British Museum, London
Dante M., Ravenna
Érem Múzeum, Wrocław
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Münzkabinet, Drezda
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Nemzeti Múzeum, Krakkó
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Skironio M., Polychronopoulos, Megara
Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár.
“Csíkszentmihályi zsenialitása abban nyilvánul meg, hogy meri elengedni magát. A test (az állatformát magára öltő férfi- és női test) templomát teleültette harsánysággal: érzéki, vad (játékosan vad) indulatokkal és megejtően emberi, ám a kiszolgáltatottságot fölöttébb tükröző drámával.” (Szakolczay Lajos)
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kortars-magyar-muveszeti/kortars-magyar-muveszeti-081028-3296
„Magát becsületes kézművesnek vallja, aki kismesteri gondossággal hoz létre, készít olyan tárgyakat, amelyek hagyományos vagy nemes anyagokon keresztül egyszerű, tiszta gondolatokat fejeznek ki. Az elején a köveket Hévvel, majd onnan a kezében vitte fel gyalog a dombra, ahol lakik.
Kőszobrásznak tanult, kedvenc anyaga a kő, mégis szobrai nagy része bronzból készült, készített érmeket és faszobrokat is. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetően a matéria és a tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetőségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázza, ugyanakkor híven meg is őrzi organikus szemléletét. Jellemzőek groteszk állatfigurái, szárnyasok, négylábúak, nagy- és kisvadak, melyek az emberből is megmutatnak valamit.”
"Ki tudja, hogy milyen mediterrán szellő robbantotta – nem fújta, robbantotta – közénk ezt a csöndes mosolyú, hallgatag sziklaembert, Csíkszentmihályi Róbertet.
Rendet tevőnek? Ahhoz túl lassan, az időt már-már költői módon megélő cselekvő.
Forradalmi újítónak? Ahhoz az avantgárd, a jelesül mindent fölforgató avantgárd korbácsával kellett volna erre-arra suhintania. Ha rendet tevő – bár sorozatai poétikai rendről tanúskodnak - nem is lett belőle, és a forradalmi újítás (legalábbis hagyományos értelemben vett) díszjelvényét sem tűzte hajtókájára, a szobrászlét mint státusz igencsak megilleti.
Nélküle, mívesen alakító-formáló szenvedélye nélkül, fáradtabb volna az anyag, és szürkébb a gizgazos, gubancokkal teli plasztikai határ. Nem akart beletörődni abba, hogy rokonait le kell tagadnia („Apám római, majd genfi francia iskolái után került olasz gimnáziumba, amikor nagyapám magyar konzul lett Fiumében.”), nem fűlött a foga ahhoz, minduntalan életre sikítsa – pedig a politika ezt kívánta – a holtat. Amíg apja a két és fél évi uráli kényszermunka („málenkij robot”) során a rabok keserű kenyerét ette, ő édesanyjával és két testvérével a családi fészekben, Fiumében igyekezett a zsúfolt marhavagonban való utazás gyötrelmeit kipihenni – és erőt gyűjteni a pesti élethez.
Csíkszentmihályi, jóllehet csak harmadszorra vették föl a Képzőművészeti Főiskolára, már kezdőként valamilyen elevenséget hozott. A világra rácsodálkozó fiatalember – tizenkét éves kora óta hitt abban, hogy művész lesz - elemi erejű életörömét. Szenvedés, szegénység, egy torz világ - az ötvenes évek - megannyi megpróbáltatása volt a háta mögött (benne 1956 októberének elfojtott fáklyája), de ő családi indíttatása folytán, olaszos beütéssel, fehér márvánnyá sikálta a legmocskosabb utcakövet is.
1965-ben a Magyar Képzőművészeti főiskolán végzett, mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1964 óta Szentendrén él és dolgozik. A házát feleségével együtt építették. Kezdetben rajz és művészettörténet tanárként dolgozott Vácott és Budapesten, majd szobrásztanárként is tevékenykedett. Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődött. Korai munkái természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készültek.
Díjak:
1974: Munkácsy-díj; 1975: III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1983: IV. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron; 1983: érdemes művész; 1988: Budapest Főváros Művészeti díja; 1995: szobrász koszorú (Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok); 2001: A Magyar Köztársaság Kiváló Művésze.
2013.n Kapott Kossuth díjat Március 15. n
Amikor nála voltam, szerettem volna lefényképezni a szobrászkoszorút, de jót nevetett és azt mondta, az egy vándordíj, nem kapnak másolatot az előző művészek.
Bel- és külföldön számos köztéri műve található:
Anya gyermekével (bronz, 1968, Békés); Vadkan (mészkő, 1969, Tiszadob, Gyermekváros); Az utolsó szarvas emlékműve (öntöttvas, 1970, Verdinborg); Batthyány Kázmér (mészkő, 1971, Siklós); Hermann Ottó-emlékkút (mészkő, 1974, Bp., Vérmező); Jankovich Ferenc síremléke (mészkő, 1974, Bp., Farkasréti temető); Harmincad utca (bronz, 1974, Bp.); Háború (öntöttvas, 1974, Dunaújváros, szoborpark); Felszabadulási emlékmű (mészkő, Szentendre); A látomás tehene (mészkő, kútfigura, készült 1970-ben, 1976, Székesfehérvár, Május 1. tér); Zene (körtefa, készült 1971-ben, 1977, Vác, Zeneiskola); Díszkút csúszómászókkal (mészkő, 1979, Mátészalka); Boldog Erzsébet, Boldog Dominici János, Boldog Hedvig (mészkő domborművek, 1980, Róma, a Szent Péter bazilika altemploma, Magyarok Nagyasszonya kápolnája); Petőfi-dombormű (bronz, készült 1974-ben, 1981, Kiskőrös, M. H.); Szarvas (mészkő, készült 1969-ben, 1982, Bp., Margit krt.); Zene (mészkő, 1983, Bp., Farkasréti temető); A jerikói vak, Az emmauszi tanítványok, Krisztus és Tamás (bronz, 1984, Bp., Batthyány tér, a Szent Anna templom oltárának domborművei); Szobor őzbakkal (mészkő, 1984, Bischofheim, bevásárlóközpont); Végh György síremléke (mészkő, 1984, Bp., Tábor u.); Tűzszerész emlékmû (mészkő, 1985, Bp., Tábor u.); Térelválasztó plasztika (festett fa, készült 1978-ban, 1986, Szolnok, kórház); Szent Ferenc (mészkő, 1986, Szentendre, Ferences Gimnázium); Kálvária (bronz dombormű, 1988, Ábrahámhegy); Cs. Szabó László síremléke (mészkő, 1988, Sárospatak, temető); Krisztus (mahagóni, 1989, Kismaros); Barcsay Jenő síremléke (fekete gránit és aranyozott bronz, 1990, Bp., Kerepesi temető); A 2. Magyar Hadsereg (bronz dombormű, 1993, Bp., Hadtörténeti Intézet); Európa elrablása (bronz, 1993, Bp., Inter-Europa Bank); II. világháborús emlékmű (mészkő, 1995, Biatorbágy); Fali plasztika csobogóval (márvány, 1995, Bp., ERU-irodaház); Gyöngyössy Imre síremléke (márvány, 1996, Bp., Farkasréti temető); Gépember (bronz, 1996, Valkenswaard, Hollandia); Szent József (mészkő, 1996, Bp., Pasaréti tér); Fülep Lajos emléktáblája (bronz, 1997, Baja); Hősi emlékmű (öntöttvas, készült 1975-ben, 1997, Szentendre); „Budapest a Duna gyöngye”, Pest-Buda egyesítésének 125. évfordulójára (mészkő, 1998, Bp., Március 15. tér); Türr István (carrarai márvány, 1999, Róma, Gianicolo); III. Béla (mészkő, 2000, Pilisszentkereszt); 1956-os emlékmű (bronz, mészkő, 2000, Szekszárd); Petőfi (mészkő, 2001, Noto, Olaszország); 1956-os emléktábla (mészkő, 2001, Róma, Via de’ Cestari); Winkler Lajos-emléktábla (márvány és bronz, 2002, Velence, San Marco).
Hazai és külföldi közgyűjtemények egyaránt őrzik műveit. British M. (London); Dante M. (Ravenna); Érem M. (Wroclaw); Ferenczy M. (Szentendre); FK (Budapest); JPM (Pécs); MNG (Budapest); Münzkabinet (Drezda); MNM (Budapest); Nemzeti M. (Krakkó); PIM (Budapest); Skironio M., Polychronopoulos (Mégara, Görögország); Városi Képtár, Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár).
Egyéni kiállítások:
1967 • Eötvös Klub, Budapest [Kósza Sipos Lászlóval]
1970 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (kat.)
1974 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1975 • Művelődési Központ, Tata
1977 • Uitz Terem, Dunaújváros • Damjanich János Múzeum, Szolnok
1980 • Mini Galéria [Deim Pállal], Miskolc
1982 • Műcsarnok, Budapest • Magyar Akadémia [Szunyoghy Andrással], Róma
1982 • Palazzo Colonna, Marino (OL) • Kernstok Terem (kat.), Tatabánya
1983 • Magyar Intézet, Szófia (BG) • Magyar Intézet, Prága
1984 • Szentendrei Képtár, Szentendre (gyűjt.) • Szabadtéri kiállítás, Boglárlelle • Dürer Terem [Gyulai Líviusszal]
1987 • Kunstbetrieb [Dienes Gáborral], Dachau
1988 • Jipian Art G., Knokke Zoute (B) • Kék és Vörös Kápolna, Boglárlelle
1990 • G. de Jaargetijden [Krajcsovics Évával], Meppel (NL), Csontváry Terem, Pécs
1997 • Vigadó Galéria, Budapest [Balázs Mihállyal, Somogyi-Soma Lászlóval és Török Ferenccel] • Art-X Galéria, Budapest [Angyal Júliával]
1998 • MOL Galéria (kat.), Szolnok
1999 • Budapest Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások:
1971 • Ötök [Asszonyi Tamás, ~, Götz János, Pataki Ferenc, Végh András], Műcsarnok, Budapest
1973 • FIDEM, Helsinki
1975 • FIDEM, Krakkó • III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1976 • Magyar Éremantológia (1946-76), Ferenczy Múzeum, Szentendre
1978 • IV. India Triennale, Új-Delhi, India • Szabadtéri szoborkiállítás, Treptow Park, Berlin
1979 • FIDEM, Lisszabon • A kortárs magyar művészet tendenciái, Madrid • Nemzetközi Szabadtéri Szobor Biennálé, Skironio M., Polychronopoulos, Megara (GR)
1982 • Magyar Éremművészet, Puskin Múzeum, Moszkva, Ermitázs, Leningrád
1983 • FIDEM, Firenze
1984 • Modern magyar érmek, érmek és anti-érmek, London
1985 • FIDEM, Stockholm
1986 • XIV. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Padova
1993 • Szentendrei Művészek, Wertheim (D)
1994 • Érmek és majdnem érmek, Szentendrei Képtár, Szentendre
1995. Internationale Ausstellung moderne Skulpturen in derAlten Hammerschmide, Mkt. Piesting, NÖ
1995 • Helyzetkép, Műcsarnok, Budapest
1997 • Hat magyar művész, Galerie Signal, Dortmund
[Tenk László, Sváby Lajos, Stremeny Géza, Vilhelm Károly, Jónák Tamás]
1998 • Modern Art Medals. FIDEM retrospektív kiállítás, Hága.
Művek közgyűjteményekben:
British Museum, London
Dante M., Ravenna
Érem Múzeum, Wrocław
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Münzkabinet, Drezda
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
Nemzeti Múzeum, Krakkó
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Skironio M., Polychronopoulos, Megara
Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár.
“Csíkszentmihályi zsenialitása abban nyilvánul meg, hogy meri elengedni magát. A test (az állatformát magára öltő férfi- és női test) templomát teleültette harsánysággal: érzéki, vad (játékosan vad) indulatokkal és megejtően emberi, ám a kiszolgáltatottságot fölöttébb tükröző drámával.” (Szakolczay Lajos)
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kortars-magyar-muveszeti/kortars-magyar-muveszeti-081028-3296
Bejegyzés megtekintés: