Kecskemétről Orosháza felé haladva, amint átlépjük Békés megye határát az első település Gádoros. A több ezer éve lakott vidéken az Árpád-kori falu a tatárdúlás áldozatává vált.1826-ban orosházi és szentesi lakosokkal kezdődött meg az újratelepülés, először Bánfalva néven, mivel az odatelepülők később megbánták döntésüket. 1901-ben a község ismét felvette a régi Árpád-kori Gádoros nevet. Ez a név a falu egykori templomának szerkezetére utal, mivel volt egy előcsarnok, amit akkoriban gádornak hívtak.

A falu emlékművekben igen gazdag, megtalálható az I. világháborús emlékmű külön a II. világháborús emlékmű, az 1848-as forradalom emlékműve, Justh Zsigmond márvány síremléke, a Millenniumi emlékmű. A Justh Zsigmond Művelődési Házban van elhelyezve a névadó szobra, amit Nyári József készített 1963-ban. Sajnos ide nem tudtunk bejutni, mert éppen zárva volt. Megtaláltuk viszont a falu közkedvelt orvosának, dr. Hidasi Lászlónak a mellszobrát. Érdekes, hogy a szokásosan kötelező nemzeti történelmi eseményeket felidéző emlékművek és szobrok mellett egyre több településen megtalálható néhai közkedvelt orvosoknak állított szobor, amelyeket rendszerint a hálás betegek kezdeményezésre helyeznek el.

Amikor beérkeztünk a faluba, első állomásunk a Katolikus Templom előtt álló világháborús emlékmű volt. Első pillanatban nem tudtam felmérni, hogy első vagy második világháborús emlékműről van szó. A Vendégváró leírása szerint ez egy első világháborús emlékmű, de kételyeim eloszlatására megkérdeztem a helyi lakosokat, és megerősítették, hogy második világháborús, és ezt később a megtalált évszámok is igazolták. Az útbaigazítás alapján továbbhaladva a központ felé hamarosan feltűnt az I. világháborús Turul-emlékmű, ami már messziről egyértelmű volt jelképrendszere és formája alapján. Az itt szereplő tábla szerint 1990-ben felújították, de ez valahogy nem látszik meg rajta.

A Polgármesteri Hivatal előtt éppen óriási földmunkák folytak és a sáros környezetben bizony gondot okozott a Millenniumi emlékmű becserkészése. A leírás szerint „A korona felajánlása” alternatív elnevezéssel nem igazán vagyok kibékülve, mert az szerintem más szereplőket igényelne, ezért a műlapon nem is szerepeltetem, mert félreérthető lenne. A térrendezés miatt nem sikerült az 1848-as forradalom emlékművéről felvételeket készíteni. Szervátiusz Tibor Anya gyermekével című szobrát viszont könnyedén megtaláltuk az új iskola előkertjében. Maradt tehát legalább két alkotás, aminek a dokumentálására vissza kell térni, és arra is kíváncsi vagyok, milyen lesz a főtér, amikor éppen nincs feltúrva, és virágoskertek színpompája övezi az emlékhelyeket, sőt lehet, hogy addigra újonnan felállított szobrot is találunk.
A faluból kivezető utat némi tévelygés után megtalálva továbbindultunk Nagyszénásra.