Az emlékmű elkészítésére kiírt pályázatra a beérkezett pályaművek közül a harmadik fordulóban Horvay János alkotása kapta a fődíjat és a megbízást az elkészítésre. Az emlékmű kapcsán több probléma is felmerült. Egyrészt a zsűri döntését, működésük szabályosságát támadták. Magát az alkotást rossz koncepciója miatt kérdőjelezték meg, Horvay Kossuthot a középpontban, de Batthyány-kormány miniszterei körében ábrázolta. "Ha Horvay Kossuthot vezetőként szerette volna kiemelni, nem a Batthyány-kormány tagjaival kellett volna körülvennie, hiszen azt Batthyány Lajos vezette, Kossuth csak pénzügyminiszter volt” – Pótó János történész^[1]
"„Horvay műve már akkor sem tetszett senkinek, amikor felállították, mert egy negatív Kossuth-képet örökített meg: az elbukott szabadságharc emlékére lehajtott fejjel állnak az alakok” – Nagy Ildikó művészettörténész ^[1]
1927-es avatását követően nem sok ideig állt helyén a szoborcsoport. 1951-ben döntés született, a művet lebontották, a következő évben avatták Kisfaludi Strobl Zsigmond Kossuth-emlékművét, ami az akkori politikai hatalom elképzelésének jobban megfelelt.
Horvay alkotása előbb az egyik budapesti temetőbe került. "A kőfaragóknak felkínált, s így gyakorlatilag felaprításra ítélt művet Dombóvár 1959-ben megvette, s ezzel megmentette."^[2] E mögött a mondat mögött azonban egy történet van, ami jórészt Antal István dombóvári tanácselnök nevéhez fűződik. Ő találkozott az emlékművel, amit az 50-es évek végén már nem talált. Azt az információt kapta érdeklődésére, hogy "bárki elviheti, aki vállalja a szállítási költségeket". Dombóvár vezetése vállalta az összeg kifizetését (igaz, az ügy Antal István állásába került). A szobrok viszont mégis felállításra kerültek, bár csak bő 10 év elteltével és nem az eredeti elképzelésnek megfelelően, hanem csoportokban, helye az ún. Szigeterdő park.^[2]
Néhány évtized elteltével a történelem kereke új fordulatot hozott. 2011-ben a Steindl Imre-program keretében megkezdték a tér 1944 előtti állapotának visszaállítását. Az országgyűlés határozat született: a szoborcsoport – restaurálást követően – visszakerül eredeti helyére. Az ajánlat egy csere lett volna, vagyis a dombóváriak visszaadják a Horvay-alkotást, cserébe a szocreál beütésű későbbi szoborért. L. Simon László: “A dombóváriaknak hálásak vagyunk, hogy hosszú éveken keresztül megőrizték ezt a szobrot, és azért is hálásak leszünk, ha visszaadják a fővárosnak és az egész nemzetnek”.
A szoborcsoport elvitele ellen a dombóváriak hevesen tiltakoztak, a képviselő testület pedig nem támogatta a visszaszállítást. Többek között ezért született a döntés – "más szakmai és műemlékvédelmi megfontolások" mellett –, hogy a"megújuló térre" Horvay alkotásának hiteles másolata kerül, ill. Kisfaludi művét elbontották. "...az eredeti szobrokról levett minták alapján, tartósabb kőzetből a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. készítette végül el a szoborrekonstrukciót". ^[3]
A dombóváriak tehát megnyerték a csatát. Büszkék a szobrokra. Ezt magam is tapasztaltam, amikor ott jártam, ajánlgatták, feltétlenül nézzem meg mielőtt vonatra szállok.