Magyarországon nagy számban található köztéri alkotása, melyek az ország különböző pontjain, parkokban tereken, intézményekben, külterületeken fellelhetőek. Egyéni alkotói stílusára jellemzőek a több méteres farönkökből baltával kifaragott hatalmas fejszobrai, melyeket sokszor a szobor helyszínén, nyilvánosan készített. Ezek kifaragása, maga is különleges látványosságnak számított. Témái elsősorban az általa szeretett tanyavilág emberei, de portrékat, domborműveket is szívesen készített.

Életéről életrajzi könyv nem készült, de életrajzát, benne alkotásainak bizonyos körét tartalmazó felsorolását megtaláljuk. Bővebb információkat találhatunk a régi újságcikkekben, melyekből nyomon követhető gazdag alkotói élete, megismerhető szeretetteljes emberi figurája.

A régi újságcikkekben feltűnt nekem, hogy Polyák Ferenc számtalan alkotása fellelhető a „világban” is, melyek csak kis részben szerepelnek a már megszületett rövid életrajzaiban levő felsorolásokban. A régi újságcikkeket böngészve számtalan külföldre került alkotása hírére, nyomára bukkanhatunk, és híres emberekkel történt baráti találkozásairól is értesülhetünk.

Milyen út vezetett a világban történt szerepléseihez, elfogadottságához? Milyen alkotásai vannak határainkon kívül, szerte a világban? Milyen nemzetközi színtereken mutatkozott be, kikkel találkozott? Ennek próbáltam utánajárni, s lehetőség szerint a kapcsolt mappában a felkutatott fényképekkel is kiegészíteni a felkutatott ismereteket.

Az 1945. március 4-én született Polyák Ferenc, a Kecskeméthez közeli Matkópusztán élt. Általában nevezik is őt ennek folytán, matkói fafaragónak.

Az 1950-es években a matkópusztai öreg iskolába járt, mely évekről az őt tanító Lantos tanító úr, a pusztai néptanító emlékére a Szabad Földben írt írásában olvashatunk. Az írásból érzékelni lehet, hogy Lantos tanító úr személyisége, az iskolai népművelői aktivitása, segítette őt. Majd a kecskeméti kegyesrendi gimnáziumba került, ahol egyik tanára mesélt neki néprajzos iskolatársairól, tanítványairól. Írja erről: „Ahogy nyílt az elmém, rájöttem, annak, amit látok, érzek s művelek, gazdag előzménye van. Egy óriásfolyam része vagyok csak, egyszerre elkülönülő és hasonlító részecskéje. Ekkor kezdtem el gyűjteni a környék dalait, régi tárgyi emlékeit, szobraimban megörökíteni a táj szikár, keményen metszett arcú öregjeit.” E tanár egyéniségek szerepet játszottak abban, érzésem szerint, hogy a népi kultúra, s a faragás felé forduljon.

A már nyolc éves korában elkezdett faragás után, mikor sakkozni szerető apjának bicskával, sakkfigurákat faragott, a tanyai létben, a pásztorkodás közben rákapott a szobrok faragására.
Egy fiatalkori súlyos betegsége utáni szanatóriumi gyógykezelését követően pedig, a fákkal való foglalatosságban talált magára. Egyre nagyobb szerszámokat vett a kezébe, mellyel önmagát is erősítette. Baltájának csapásai nyomán egyre izgalmasabb figurák születtek, s ez jóleső érzéssel töltötte el.

Szobrai, kiállításai egyre szaporodtak. Mivel híre ment munkásságának külföldön is, megérkeztek az első külföldi látogatók Finnországból, a fa hazájából, majd Jakutiából. Faragásait nagy érdeklődés kísérte, szívesen nézték az emberek a formák születését kezei alatt.

„Hamarosan kiderült, hogy nemcsak alkotásai iránt nő az érdeklődés, hanem az is valóságos attrakció, ahogy az anyaggal viaskodik, és ahogy baltacsapásai után elképesztően gyorsan, egyszer csak megszületnek az eredetiségükben utánozhatatlan figurák.”

Így Polyák Ferenc kedvelt résztvevője lett a világ számos tájára utazó magyar küldöttségeknek. A látogatások helyszínein mindig nekifogott hatalmas rönkökből, nyilvánosan faragni. És készültek sorban a ma már szinte megszámlálhatatlan alkotásai.

És faragott, faragott Polyák Ferenc, Matkópusztán, az országunk több helységében, külföldön, fáradhatatlan alkotási vággyal, megjelenítve, megörökítve a körülötte élők arcait, az őt megérintő témákat, vagy éppen megbízásra, de azokra is teljes szívvel rákészülve. Még sok egyéni alkotása megvalósulhatott volna, de Polyák Ferenc fafaragó, a népművészet mestere, mindenki Polyák Ferije, 2013. augusztus 31-én eltávozott közülünk. Emlékét idézi számtalan egyéni alkotása országunkban és a „világban”, melyeket gondosan ápolva sokáig megőrizhetünk, hogy emlékét is ápolhassuk.

Amit elhatározott, hogy rekonstruálni fogja a letűnt, ám elfelejteni sohasem szabad világot, a maga jellemző figuráival, megtartotta. Számtalan szobrával, esetenként fényképen megmaradt szoboremlékével, itt vannak köztünk a homoki világ emberei, akiket a matkópusztai homoki tanyai környezetéből mentett át szeretetteljes alkotásaival, az utódok megváltozott világába, emlékeztetőül.

Sokan szerették, tisztelték. Neves emberek meglátogatták őt tanyáján, köztük Kodály Zoltán, Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Amerigo Tot, és még nagyon sokan. „Verset írt róla Weöres Sándor, Rónay György, és mások. Nyilatkozott, hogy nagyon hiányzott neki Ortutay Gyula, Rábai Miklós, Bálint Sándor, Tálasi István, megtartó, éltető szavai.

Weöres Sándor költő is meglátogatta Polyák Ferencet. Szép versrészlete:
„Polyák Ferit köszöntsd a nevemben, keze alatt öltöznek fa-redőzetekbe, faragott-vésett bibliák”…

Majd nekrológ a Szabad Föld 2013. szeptember 13-i számából, a Matkópusztához mindvégig hű fafaragóról:

„Hát elment Polyák Feri is.
A baltás ember, a népművészet mestere,
akinek elég volt a tanyaudvar – fölötte Isten szabad ege, a Nap, a Hold, a csillagok.”

Polyák Ferenc fafaragó 1945-2013.
Népművészet Mestere díj 1987
Bács-Kiskun megye Művészeti díja 2000
Katona József díj, Kecskemét, 2009

Leírásomban a következő forrásokból dolgoztam:^{[28] [29][30][31][32][33][34]}


++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++


Polyák Ferenc fafaragó a „világban”:

1974-ben Lettországban járt, Rigában, a Balti tenger-parti Barátság-táborban ^[1],
Nyolc faszobor, parasztportrék, domborművek készültek, s maradtak Lettországban (akkor Szovjetunió) ^[2],
1978-ban Havannában a VIT-en volt a magyar delegáció aktív, a helyszíneken is baltával több hatalmas szobrot faragó tagja. ^[3]
Egy kubai nő arca, és egy magyar parasztlány arca készült, Kuba, Havanna, Képzőművészeti Főiskola kertjébe kerültek akkor ^[4],
1978-ban a Kiskörösön járt lengyelországi Tarnow testvérvárosi küldöttséget ajándékozott meg szobrával, A Bócsai lány nevű szoborról szól a hír, mely egy méternél magasabb szobor, japánakácból ^[5], (fénykép a csatolt mappában)
1980 Az Újvidéki Rádió beszámolt róla, hogy a Topolyai Művésztelepen járt Polyák Ferenc ^[6],
1983-ban a párizsi L’Humanité fesztiválon faragott a nagyszámú nézőközönség előtt, s mint mindig, ízesen vidáman beszélgetve közben. Négy szobor készült francia fából, melyekből egy a Francia Kommunista Pártnak, egy a párizsi magyar nagykövetségnek ajándékozva. Kettő került Kecskemét testvérvárosába, Arcueil városba. ^[7], (fénykép a csatolt mappában
1983 A budapesti Utazás ’83 kiállításon is nemzetközi érdeklődés középpontjába került faragásaival ^[1],
1983-ban a Budapesti Nemzetközi Vásárban voltak láthatóak, az ugyanezen év Tavaszi Fesztiválján készített faragott szobrai. ^[8]
1983 a budapesti Hotel Intercontinental-ban faragott, kiállított ^[9]
1984-ben tagja volt a Duisburgban (NDK) rendezett UZ (Unsere Zeit) sajtófesztiválon résztvevő magyar delegációnak, a Népszabadság sátra előtt faragva. Négy faragott szobor készült: egy madarat magához ölelő parasztasszony – a duisburgi állatkertnek ajándékozva, egy lámpást tartó kunsági paraszt és még két parasztfigura a helyszínen licitálva kelt el ^[10], (fénykép a csatolt mappában
1984-ben Polyák bemutatja művészetét Amerigó Tot-nak, az Utazás’84 kiállításon, aki próbált baltájával faragni. ^[11] (fénykép a csatolt mappában
1984. évi, nemzetközi vendégekkel együtt tartott Békekonferencián meghívott volt, ahol felszólalt, és faragott szobrot adott át. „Egy galambot tartó parasztembert ábrázol, aki féltően simítja kérges kezébe a madarat. Az én becsületes szép életű, egyszerű szüleimre is gondoltam, hogy meghálálhassam ebben a békés mindennapokat, amibe már beleszülettem.” ^[12],
1985-ben a pusztavacsi, nemzetközi meghívottak részvételével rendezett Béke-fesztiválon, baltával-vésővel faragott Polyák Ferenc a nagyszámú közönség gyűrűjében, közte egy lámpással és veknivel a kezében a jövőbe induló parasztembert.^[13],
1985-ban a Cziffra-Alapítvány ösztöndíjasaként járt Párizsban, Toursban. Toursban a „kívűl-belül” fesztiválon a város főterén, a helyszínen faragott szobrai kint elkeltek, kint maradtak. ^[14],
1985 A lisszaboni Avante-fesztiválon faragott a magyar delegáció tagjaként. Ott faragott szobrai kint maradtak. ^[15],
1986-os újságcikkben olvasható, hogy bőröndjében a baltáival utazott Jugoszláviában, az ottani művésztelepen tett látogatásáról film is készült, melyet az ottani televízió többször is bemutatott. Meghívással járt NSZK-ban, Dániában, Portugáliában, a baltáival a bőröndjében ^[16].
1986 a Békekonferencián felszólalt, s a nemzetközi békeév alkalmából felhívta a népművészeket, hogy békevágyukat alkotásokban jelenítsék meg ^[17],
1987 A Generálimpex Külkereskedelmi Vállalat megrendelésére 50 darab kb. 80 cm-es szobrot faragott a paraszti életről, melyek külföldre kerültek ^[18],
1988. Firenze, Olaszország: A L1Unita fesztiválon vett részt, ahol a zárónap előtt tartott magyar nemzeti napon, a Firenze mellett felépített sátorváros nemzeti pavilonja előtt, a közönség előtt faragta ki alkotását. ^[38]
Ez, ahogy szokta a kiállításokon, bizonyára Firenzében maradt, mert olvasni lehet, hogy Firenzében is van köztéri szobra. ^[39]
1990-ben honvédsisakkal díszített kopjafáját vitték a győri gimnáziumi diákok az Isonzó-völgybe, ahol Solkan település mellett levő hősi temetőben fel is állítottak, Dr Bedécs Gyula tanáruk vezetésével ^[19]. (fénykép a csatolt mappában
1991. Anya gyermekével, két méteres szobrot avattak Moirans-en-Montagne francia városban, Franciaország, Jura megye. ^[36] (fénykép a csatolt mappában
1992 Hodosi férfifej faragása a szlovéniai Hodoson, az Őrségi Kulturális Napok keretében ^[20], (fénykép a csatolt mappában)
1992 Faragott a felsőfokú nemzetközi MAFOSZ fotóstáborban, ahol „A fafaragó” címmel kiállításon szerepelt fotót készített róla Soltész Ágnes ^[21],
1993 „Hongrie Polyák Ferenc” olvashatjuk a Petőfi Népe 1993.február 02-i számában látható fényképen, mely a franciaországi Perigueux-ban készült. E város Kultúra Központjába Polyák Ferenc is meghívót kapott a január 16. és 23. között rendezett művészeti alkotások bemutatójára. Akkor, ott, szobraiért és a helyszínen készített alkotásáért második díjban részesítették. A fényképen „a francia érdeklődők előtt Polyák Ferenc éppen egy parasztasszonyt bont ki a fából. A szobrot, elkészülte után, Perigueux városának ajándékozta alkotója.” ^[35],
1997 A lakiteleki Szent István kápolna feszületét kifaragta, melyet a Szentatya, áldásban részesített ^[22],
1999 A Katolikus Közösségek Hálózata találkozón, a székelyudvarhelyi Homoródfürdőn szobrokat faragott, három szobor készült: Szent István, Csaba királyfi, Székely Madonna, melyek ott maradtak. ^[23],
1999 Aknaszlatinai emlékpark kopjafáin is dolgozott, annak emlékére, hogy kutatásai alapján megtalálta, hogy innen nem messze esett el nagybátyja ^[24],
2000. A Hannoveri Világkiállításon részt vett, s a közönség előtt faragta ki szobrát. ^[40]
2001 Sediánszki János írásában megemlítette megbecsülését Polyák Ferenc iránt, aki felhívta a fafaragókat, hogy állítsanak jelkereszteket az országban, az elpusztult középkori templomok emlékére ^[25],
2001 A franciaországi Bellefosse településen, nagyméretű faragott Kossuth fejszobrát állították fel. A Vendégfogadásért elnevezésű szervezet és a kelet-franciaországi elzászi régió falusi turizmussal foglalkozó szakértői Bellefosse-i találkozójukon felavatták Bellefosse-ban Polyák Ferenc fából készített Kossuth-szobrát, amelyet a magyar szervezetek, köztük a Kossuth Szövetség ajándékozott a francia falunak, ahol Kossuth Lajos egyik oldalági leszármazottja, Anette Kossuth él. ^[26], (fénykép a csatolt mappában)
2001 Romzsa Tódor szobor, Nagybocskón , a Máramarosi bércek között ^[24],
2001 Madonna-szobor az nagybocskói óvodának ^[24], (fénykép a csatolt mappában)
2002 „A világ egyetlen baltás népművésze” – egy franciaországi rekordnyilvántartásban szerepel ^[27].

Olvastam, hogy „van köztéri alkotása Párizsban, Berlinben, Firenzében, a Vatikánban.” Nyilatkozataiból tudhatjuk, hogy szobrot ajándékozott Göncz Árpádnak, Antall Józsefnek fából faragott feszületet adott át, majd emlékére szobrot faragott, Erzsébet királynőhöz is eljutott kedves gesztusnak szánt alkotása, II. János Pál Pápának szerette volna átadni édesanyja utolsó kívánsága szerint a faragott Szent családot, mely végül Kozma atyához került.

Felsorolásom bizonyára nem teljes-körű. Talán felbukkannak újabb és újabb hírek külföldön levő alkotásairól.