Nagy László fafaragó (1947 Rózsaszentmárton -2014 Lőrinci)

„Elsősorban a portrék mestere, de nagy élvezettel örökíti meg a bányászélet mindennapjait is”, olvastam róla. Ez meglepő felfedezés volt számomra, s érdekes kiteljesedése a fafaragó életpályája jellemzőinek, akit az először a köztéri emlékművein, szobrain keresztül ismertem meg.
Egy nagyméretű fából faragott fali városcímert láttam egyszer, átutazóban a Heves megyei Lőrinci nevű városkában. Akkor megálltam fényképezni, s azzal kezdődött Nagy László (1947-2014) fafaragó életpályájának megismerése. Kerestem a hatalmas fali címerre vonatkozó információkat, s már eközben is megtaláltam impozáns, nagyméretű Madonna szobráról szóló híreket, közte annak oly mértékű megsérülését, vandál károkozás által, hogy eredeti helyéről el is kellett szállítani.

A helyi könyvtár segítségével azután három köztéri 1956-os emlékművéről szereztem tudomást, melyek közül kettőt sikerült felkeresnem, Lőrinciben és Rózsaszentmártonban, illetve a harmadikról, a már elbontott hatvani 1956-os emlékművéről fényképet és adatokat szereznem.

De ki is volt Nagy László fafaragó, akinek életpályájáról az újságcikkekben és kiállítási meghívóban olvasottak, egyre szélesebb körű adalékokat szolgáltattak, s egyaránt említik petőfibányai, selypi és Lőrinci-i fafaragónak.

Nagy László a Heves megyei Rózsaszentmártonban született, 1947. szeptember 11-én. Munkáscsaládból származik, édesapja bányász volt. A hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett, 1966-ban. Már ekkor rajzolgatott, intarziákat készített. Ezt követően a hatvani cukorgyárba került műszerésznek és a Hatvani Kinizsi futballcsapat aktív tagja volt. 1969-ben bevonult katonának Tatára, s ekkor kezdődött a kisméretű szobrok készítésével, a faragás iránti érdeklődése, melyet ezután egyre intenzívebben folytatott. A Mátraaljai Szénbányáknál dolgozott 1971-tól, s a vállalat patronálásával végezhette fafaragói tevékenységét. Alkotott a Petőfibányai Művelődési Házban kialakított műhelyében. Számos országos kiállításon vett részt, és több önálló kiállítása volt a vállalata üzemeiben, intézményeiben és a környező településeken. Részt vett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete által fenntartott, Tatabányán működött alkotótáborban. Tagja volt a Megyei Népművészeti Egyesületnek. Munkái között a köztéri alkotásain, emlékművein kívül, elsősorban bányászati témájú szobrok szerepeltek. Emellett történelmi alakok, elvont gondolatok naturalista megfogalmazása, és a család- és gyermekszeretet jut kifejezésre tevékenységében.

A kiállítások gazdag anyagáról szóló újságcikknek hála, néhány megragadó faragását fényképről megismerhetjük. Egyiken látszik egy faragott portréja is. Remélem, hogy a nem köztéri alkotásainak nyitott albumomba egyre több fényképet tudok majd feltölteni faragásairól, a folytatódó keresésem eredményeként. Talán sikerül híres puskatusfaragásairól is fényképet találnom.

Fafaragói életpályája mellett tevékenyen részt vett Lőrinci, Petőfibánya és Apc sportéletében edzőként. Lőrinci település érdekében kifejtett aktív munkája elismeréséül 2014-ben átvehette a „Lőrinci városért” kitüntető címet. Három héttel kitüntetése után, 66 éves korában, Lőrinciben elhunyt, s már nem tudta megvalósítani szép terveit.

Források:
Kisterenyei Ervin grafikus és Nagy László hatvani kiállítása katalógusa, 1985
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MuveszetiKatalogusok_1985_KisterenyeiErvin_066_006/?query=SZO%3D(nagy%20l%C3%A1szl%C3%B3%20fafarag%C3%B3)&pg=1&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/HevesMegyeiNepujsag_2014_09/?query=nagy%20l%C3%A1szl%C3%B3%20fafarag%C3%B3&pg=66&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_1985_08/?pg=201&layout=s&query=amat%C5%91r%20fafarag%C3%B3k
Bejegyzés megtekintés:

Kapcsolt alkotó

Nagy László
Fafaragó

Hozzászólások

Hozzászólás írása...