Adattár
BODA Gábor
szobrász, ötvös, (Lubotény, 1908. május 13. - Budapest, 1984. január 25.)
Az Iparrajziskolában kőfaragó-tanonc volt. 1925-1926: Iparművészeti Iskola, díszítőszobrász szak, mestere: Mátrai Lajos; 1926-1930: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Bory Jenő, Sidló Ferenc. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának, az Új Művészek Egyesületének és a Szinyei Társaságnak. 1929 óta szerepelt különböző csoportos kiállításokon. 1930-1933 között Medgyessy Ferenc műtermében dolgozott; 1940-ben elkészítette élete főművét, a Dob utcai Postapalota (ma Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium) homlokzatát díszítő nyolc monumentális kőszobrát. A szoborcsoport főalakja Szent István, akinek figuráját a következő megszemélyesített alakok övezik: ősmagyar hírvivő, művészet, tudomány, politika, katonaság, technika, mezőgazdaság. 1945 után dekoratív épületplasztikákat és figurális kompozíciókat alkotott. Számos portrébüsztöt is mintázott, elsősorban a magyar népi írók arcvonásait örökítette meg. 1954-ben megbízást kapott hat kőrelief ill. gipszdombormű faragására a budapesti II. Rákóczi Ferenc Hadiakadémia előcsarnoka számára. Kisebb ötvöstárgyakat készített ezüstből. Mintázott érmeket, plaketteket. Készített terveket étkészletekhez is. Az ötvenes években a Budapesti Történeti Múzeum restaurátoraként dolgozott. Költészettel is foglalkozott: kb. 1500 szonett maradt fenn kéziratos hagyatékában. Szobrászata sokat merített a magyar népművészetből. Medgyessy Ferenc művészete erősen hatott rá, de mellette változatos művészi hatások segítették egyéni szobrászi stílusának kialakulását. Korai szobrait a tömbszerű formákba foglalt, aprólékosan kidolgozott részletek jellemzik. Később tudatosan tanulmányozta a korábbi idők szobrászatát, elsősorban az egyiptomi, mezopotámiai, mexikói plasztika alkotásait. Az ötvenes években érdeklődése a népvándorláskori művészet ornamentikája felé fordult. Néhány - a korszakban keletkezett - plasztikai alkotásán megnőtt az egymáshoz kapcsolódó dekoratív motívumok szerepe. Munkássága nagy hatással volt a század második felének magyar épületplasztikájára. A hatvanas években mintázott portrészobrai (pl: Krúdy Gyula portréja) realista szellemben fogantak.
Mesterei .
Mátrai Lajos, Bory Jenő, Sidló Ferenc.
Egyéni kiállítások .
1983 • Városi Galéria, Gödöllő
1984 • Kiskunhalas.
Köztéri művei .
Figurális plasztika (kő, 1951, Budapest, Ipari Iskola)
Történelmi alakok: II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, Esze Tamás, Zrínyi Miklós, Vak Bottyán (kő reliefek és gipsszobrok, 1954, II. Rákóczi Ferenc Katonai Akadémia)
Sarokreliefek (kő, 1956, Budapest, egykori MOM székház homlokzata)
Díszítő reliefek (kő, 1959, Kecskemét, Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium)
Díszkút (kő, 1959, Inota)
Krúdy Gyula szobra (kő, 1967, Szécsény, Városháza előtti park)
Pillér reliefek (kő, 1972, Budapest, Kereskedelmi Kamara)
Pásztor-kút (kő, 1980, Debrecen, Lékai János tér).
Művek közgyűjteményekben .
Kortárs Gyűjtemény, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Irodalom .
Kisdéginé Kirimi I.: ~, Művészet, 1962/8.
Szij R.: ~, Művészet, 1967/8.
Magyar Művészet 1919-1945, Budapest, 1985
Oláh J.: ~, Magyar Napló, 1997. március
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról