1946-50: Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar, mestere: Dr. Csonka Pál. 1958: az ÉM födém-pályázat díjazottja; 1965: a Nemzeti Színház-pályázat díjazottja [Janáky Istvánnal]; 1969, 1990: a Magyar Építőművészek Szövetsége kitüntető érme; 1976: Alpár Ignác-érem; 1981: címzetes egyetemi tanár; a Könnyűszerkezetes Fejlesztési Program díjazottja; 1987: a Magyar Urbanisztikai Társaság tanulmánypályázatának I. díja [Visy Erzsébettel]. 1950-56 között a Budapesti Műszaki Egyetem Alkalmazott Szilárdságtani Tanszékének tanársegéde; 1956-62-ben az Építőipari Kutató Intézet Tudományos munkatársa, majd osztályvezetője. 1962-89 között az Építéstudományi Intézet osztályvezetője, ill. tudományos tanácsadója. Számos európai országban járt tanulmányúton, ösztöndíjasként 1975-ben Dániában dolgozott. Budapesten él. Építészeti munkásságának központjában az épület- és tartószerkezetek fejlesztésének problematikája áll, e témakörben számos szakpublikációja jelent meg. Nevéhez fűződik a Kőbányai Gyógyszerárugyár szerelőcsarnokának és szociális épületének megtervezése (Budapest, X. ker., 1956).

Mesterei .