Adattár
BIEBER Károly
műkovács, iparművész, (Budapest, 1893. május 25. - Budapest, 1992. április 29.)
1908-1911 között az Iparrajziskola növendéke volt, 1910-ben az utolsó évesek kiállításán bemutatott munkájára aranyérmet kapott. 1913-től Bécsben, 1914-től Berlinben dolgozott, egyidejűleg a Kunstgewerbeschulén tanult tovább. 1918-ban önállósította magát, s átvette mestere Pálya utcai műhelyét. 1924-1940 között az Iparművészeti Társulat tagjaként évente mutatta be munkáit az Iparcsarnokban. Az Országos Egyesület nyolc ízben aranyéremmel, két alkalommal ezüstéremmel, kétszer elismerő oklevéllel tüntette ki. 1960-ban Munkácsy-díjat kapott. Budai műhelyének 1918-as megnyitásával nagybátyja, Szulzberger József örökségét vette át, akitől a mesterség akkoriban már szinte feledésbe ment szakmai fogásait tanulta. Munkássága új fejezetet jelentett az akkor lehanyatlóban lévő kovácsművészet történetében, a saját gyakorlata alapján leírt technikai eljárások pótolták a szakirodalom hiányát. Legnagyobb erényei közé tartozott az igényes technikai megoldások iránti fogékonysága, a művészi kovácsolás eleven hagyományainak tudatos továbbörökítése. Pályája második felére a történelmi stílusokhoz ragaszkodó megrendelői igényekkel szemben figyelme egyre inkább a kovácsművészet korszerű formanyelve felé fordult. A műemléki-történeti környezetbe került művei - mint például kolozsvári, zirci, esztergomi, gyöngyösi, tihanyi és néhány budapesti kapuja mutatja - az építészet és a vasművesség szerencsés találkozásának példái. Munkássága második felében egyre kevesebb történelmi stílusokhoz kötődő díszt használt, a tárgy formáját a funkciót hangsúlyozva formálta. Az épületdíszítések mellett jelentős értéket képviselnek a lakberendezési és a használati tárgyak - csillárok, gyertyatartók, világítótestek, hamutartók stb. -, akárcsak az első csoportba tartozó művek, azt példázva, hogy a vaskovácsolás művészetének nemcsak a történelmi környezetben, de az új városi terekben, enteriőrökben is helye van.
Egyéni kiállítások .
1959 • Ötvenéves jubiláris kiállítás (kat.), Műcsarnok, Budapest
1965 • Internationales Austellungszentrum, Berlin.
Válogatott csoportos kiállítások .
1953 • 1. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1961 • Nemzetközi kiállítás, Torinó.
Köztéri művei .
kapu (1945, Puskin u.)
Szt. István körúti Népművészeti bolt (1953)
a Három szerecsen ház kapuja (1956, Esztergom)
falikép (1960, Monor, József Attila Gimnázium)
vaskapu (1962, Tihany, Béke cukrászda)
ablakrács (1969, Barcsay u.)
embléma (1973, Duna InterContinental, Belvárosi Plébániatemplom).
Könyvei .
A díszműkovács, Ipari Szakkönyvtár, 1944
Kovácsművészet, Budapest, 1963.
Irodalom .
Mihalik S.: ~ (kat., 1959)
Major M.: ~ vaskovácsoló mester jubileumi kiállítása, Magyar Építőművészet, 1959/7-8.
Pereházy K.: Quo vadis É kovácsművészet, Művészet, 1964. október
Tibély G.: ~ról, Művészet, 1967. szeptember
Kövesi A.: Pest-Buda utolsó klasszikus és első modern kovácsművésze: ~, Élet és Tudomány, 1972. január 7.
Pereházy K.: ~, Mai Magyar Művészet sorozat, Budapest, 1975
Pereházy K.: ~ 1893-1992, Műemlékvédelem, 1993/3.
Pereházy K.: ~ mestersége-művessége, Technikatörténeti Szemle, XXII., 1996.
Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.
Információk a lexikonról