TAKÁCS István

#4652
festőművész, (Mezőkövesd, 1901. augusztus 17. - Mezőkövesd, 1985. április 21.)

,

1922-27 között végzett az Iparművészeti Iskolában., mesterei: Stein János, Simai Imre, Szentiványi Gyula. Személyiségét háttérbe helyezve, teljes erejével és tudásával a hit szolgálatában állt. A kedvelt és sokat foglalkoztatott művész, több mint háromszáz magyarországi templomba készített freskót, oltárképet, stációt (kezdetben Petrasovszky Manó és Nyíri László festőtársaival közösen). A szakrális témát gyakorta ötvözte a matyóság életéből vett jelenetekkel. A barokk kompozíciós elvet követve illuzionisztikusan kinyitotta freskóit az égbolt felé. Derűsen színes, egyéni színvilágot alakított ki, munkáit a tökéletes rajzi tudás és a könnyed előadásmód jellemzi. Kiemelkedő építészeti monumentumok teljesültek ki alkotásaival: 1933: Rózsák tere; Egyetemi templom; 1964: Budapest-Máriaremete; 1950: Eger (bazilika, érseki kápolna); 1941-61: Mezőkövesd (Szt. László-templom); 1967: Szombathely (székesegyház); 1978: Mezőkövesd (Jézus Szíve-templom). Táblaképekben örökítette meg az ünnepi öltözetben felvonuló matyóságot. Hagyatékát a ~ Kulturális Alapítvány gondozza.

Mesterei . 

  • Stein János, Simai Imre, Szentiványi Gyula.

Egyéni kiállítások . 

  • 1983 • Mezőkövesd (retrospektív).

  • 1992-től állandó kiállítása van Mezőkövesden.

Irodalom . 

  • ERDŐSSY B.: Korunk magyar egyházművészete, Budapest, 1981

  • LUKÁCS G.: Halottaink, Matyóföld, 1985

  • BÁN J.: ~, Mezőkövesd, 1996 (monogr.).

Az adatok az Enciklopédia Kiadó által kiadott Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. köteteinek digitális változatából származnak. A kötetek tartalmát nem frissítjük, csak közreadjuk.

Információk a lexikonról